Kedves Szülők! Az iskola tanulóinak a nyári szünet alatt az alábbi programokat kínáljuk.
A szülői értekezleten megbeszéltek szerint napközis táborban vehetnek részt a tanulók három héten át.
Az első héten, június 20-24-ig délelőtt jó idő esetén a strandon lesznek fürdéssel összekötött foglalkozások: sport, játékok, irodalmi délelőttök, kézműveskedés. Délután angol nyelvi foglalkozásokat tartunk az iskolában.
A második héten június 27- júli. 1-ig délelőtt strandolás, délután kirándulás, túrák lesznek. Rossz idő esetén az iskolában tartjuk meg a foglalkozásokat.
Tervezünk még júliusban egy hetes művészeti tábort. Délelőtt Badacsonytördemicen  néptánc tábor, délután az iskolában festő tábor várja a tanulókat.
A délelőtti néptánc tábor felnőttek és vendégek számára is nyitott.
Költségek: Étkezés: Lehetőség van a háromszori étkezésre, az önkormányzat által szünidőben  nem támogatott. Az ebéd 626 Ft, a háromszori étkezés 734 Ft. Plusz naponta a foglalkozások költségeire 500 Ft.
Tehát heti 5630Ft, vagy 6170 Ft. A napközis tábor egyéb költségeit a KLIK és az önkormányzat biztosítja.
Június 28-tól minden kedden délelőtt 11 órakor a Budapesti Bábszínház szervezésében bábelőadás lesz az aulában.
A szigligeti strandot a Szigligeti Általános Iskola tanulói térítésmentesen használhatják egész nyáron. A tanulói jogviszonyt igazolni kell belépéskor.
A tábor költségeit június 10-ig kérem beküldeni, borítékban, névre szólóan a turnus feltüntetésével, pontosan kiszámolva.

Üdvözlettel, Benkő Katalin intv.

 

Köszöntő


Eötvös Károly így ír Szigligetről az „Utazás a Balaton körül” c. munkájában:

„….a pirosló sugarak fényénél felnyílt előttem egy tájkép, amelyhez hasonlót még lángész nem alkotott. De nem is álmodott. A szigligeti öböl mosolyog előttem…. …Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor én ezt a tündérországot megpillantottam. …Előttem Szigliget erdős csúcsi. Kisded csúcsok. De egyik fölött ott áll a régi vár romja, tört falak omló tornyok, záratlan folyósok tömkelege. Úgy áll ott a várrom, mint öreg király fején korhadt koronája. Ajtónak, ablaknak nyílásán áttör a nap fénye, s az a fény a távolból mintha drágaköve volna a koronának…”

Szigliget a Balaton-part gyöngyszeme. Különbözik minden más Balaton-parti településtől. Hangulata, varázsa van. Csendje, festői szépsége elbűvöli az ide érkező látogatót. Nekünk, akik itt élünk, kötelességünk óvni ezt a természeti és történelmi kincset, ápolni annak hagyományait, és a felnövekvő nemzedékben tudatosítani, hogy felnőttként ők is felelősek lesznek azért, hogy Szigliget szépsége megmaradjon. Oktató-nevelő munkánk minden mozzanatát áthatja ez az alapgondolat.

 

Munkahelyi emlékek

Reggel 5 órakor ébredek. Ellátom a háztáji állataimat, gyors reggeli és indulok a buszhoz.
Még fényesen ragyog a hajnalcsillag, amíg nem jön a buszom, mindig megcsodálom. A járat megérkezik, hangos köszönéssel üdvözlöm a sofőrt.
Munkahelyemre elsőként érkezem. A szomszéd kutyája dühösen ugat. Nem baj, mert biztos éjjel is kitartóan védi a házat.
Már a lépcső tetején hallom a kazánjaim robogását. Nyitom a hangos vasajtót. Minden rendben, állapítom meg magamban. Megyek fel a zsibongóba, hogy kabátomat a fogasra akasszam. Fönt is a régi mód szerint találok mindent.
Egy kis idő múlva zörög a túlsó ajtó, jönnek a munkatársaim. Üdvözöljük egymást, kis szusszanás és Ők is kezdik a munkát. Ránézek a hőmérőre, ami kevésnek bizonyult, már indulok is a kazánházba.
A lányok szellőztetnek, mire jönnek a diákok tiszta és friss legyen a levegő az osztályokban.
Ahogy belépek a kazánházba, a kéményseprő hangosan rám köszön: Jó reggelt!
- A frászt hozza rám, nem gondolja? Miért nem kapcsol villanyt?
- Bejöttem, itt meleg van, még korán van a családi házakhoz menni.
A buszon együtt jöttünk, kis idő múlva ő is elindul a dolgára.
Megyek fel a zsibongóba, már száraz a járólap a felmosás után. Az osztályok is frissek és melegek.
A túlsó oldalon érkezik a tiszteletre méltó Iskola Igazgató: Horváth Vilmos, aki már megelőzhetetlenül üdvözli is kis társaságunkat.
Lassan érkeznek a napközben izgő-mozgó, de most még álmos gyerekek.
Megtelik a tanári is.
Egy frissítő kávé elfogyasztása után megszólal az éles hangú, csendet parancsoló csengő. Kezdődik a tanítás!
Én megyek a postára, ha kell a hivatalba. Viszem az elintézni valót és hozom az aznapi postát.
Mire visszaérek, már szünet van. A kis elsősök egy kupacban a zsibongóban. Még bátortalanok, hiszen Ők nagy változáson esnek át, mert az óvónők karjaiból egyből az iskola padjaiban találják magukat. Belecseppennek a számok világába és a betűk országába.
Mikor meglátnak, rohannak felém. – Minden rendben gyerekek? Nem fáztok az osztályban? Közben fejüket simogatom. A szünet gyorsan véget ér és kezdődik minden újra.
Kazánjaimat kisebb hőfokra veszem, mert spórolni is kell a hidegebb napokra.
Szeretem a munkámat, felelősséggel teszem.
Elvégeztem a kazánfűtői tanfolyamot is, hogy amit vállaltam biztonsággal csinálhassam.
Munkaidőmet hogy hasznosan töltsem, a kertben levő Jázmin, Japánbirs és a nagyon szúrós Tűztövis bokrok felesleges ágait megmetszettem. Aztán jött az ötlet, a már bimbózó japánbirs szebb ágaiból egy csokorra valót összeszedtem. Az előttünk levő focipálya alsó felén több méteres csodálatosan szép gesztenyefa. Az alatta lévő frissen kinövő, ragacsos még bimbós hajtással kiegészítettem. A tanáriban az asztal közepére helyeztem, amit évente, a tavaszi időszakban mindig megismételtem. Hamarosan a meleget észrevette és növekedésnek indultak a már megduzzadt bimbók. Mindenki csodálta.
Egyik alkalommal a rajzórára, a mindnyájunknak feledhetetlen Fehérné tanárnő az osztályába vitte. A gyerekek a legnagyobb meglepetésemre megörökítették.
Én is boldog voltam, hogy másoknak örömet szereztem a kora tavaszi költeményemmel.
Munkatársaimmal is jól kijöttem. Ha tehettem segítettem, ahogy Ők is Nekem, ha szükségem volt rá.
Főnökünk is rendkívül rendes volt és figyelmes. Ha látta, hogy bánatos vagyok, mert férjem beteg volt, bátorított.
- Irma, fogjon egy biciklit és ugorjon haza.
Tizenöt évet dolgoztam, nem kis idő volt a számomra, mert én a főzőkanáltól egyből indultam és felelősséggel vállaltam a munkámat.
Azóta is tartjuk a barátságot minden munkatársammal, már messziről üdvözöljük egymást.
Eljött a nyugdíjazás ideje!
Bevallom, nagyon nehéz volt, de beláttam, másnak is élni kell.
Azóta sajnos eltelt húsz év, ami nem volt könnyű. Egyedül maradtam, de az vigasztal, van négy dolgos kezű, diplomával rendelkező unokám és négy gyönyörű dédunokám.
Hát csoda, hogy megöregedtem?
Ők mindent pótolnak. Hétvégén, ha lehet, együtt vagyunk és élvezem a nyüzsgésüket, meg a csodálatos megszólalásukat.


Szigliget, 2015. január 26.

Hosszú Ferencné