Előszó


Eötvös Károly így ír Szigligetről az „Utazás a Balaton körül” c. munkájában:

„….a pirosló sugarak fényénél felnyílt előttem egy tájkép, amelyhez hasonlót még lángész nem alkotott. De nem is álmodott. A szigligeti öböl mosolyog előttem…. …Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor én ezt a tündérországot megpillantottam. …Előttem Szigliget erdős csúcsi. Kisded csúcsok. De egyik fölött ott áll a régi vár romja, tört falak omló tornyok, záratlan folyósok tömkelege. Úgy áll ott a várrom, mint öreg király fején korhadt koronája. Ajtónak, ablaknak nyílásán áttör a nap fénye, s az a fény a távolból mintha drágaköve volna a koronának…”

Szigliget a Balaton-part gyöngyszeme. Különbözik minden más Balaton-parti településtől. Hangulata, varázsa van. Csendje, festői szépsége elbűvöli az ide érkező látogatót. Nekünk, akik itt élünk, kötelességünk óvni ezt a természeti és történelmi kincset, ápolni annak hagyományait, és a felnövekvő nemzedékben tudatosítani, hogy felnőttként ők is felelősek lesznek azért, hogy Szigliget szépsége megmaradjon. Oktató-nevelő munkánk minden mozzanatát áthatja ez az alapgondolat.