Népzenei előadás az iskolában

Szeptember 18.-án iskolánk tanulói két tanóra keretében rendhagyó ének órán vehettek részt. Blaskovics László, aki nyaranta a szigligeti vár íjászainak oszlopos tagja és hangulatfelelőse, különleges népzenei előadással és népi hangszer bemutatóval készült a gyerekeknek.

Mesélt tanárairól, felvételről hallhattunk népdalokat autentikus előadóktól, de a legérdekesebbek természetesen a hangszerek voltak. A blockflöte a gyerekeknek is ismerős volt, most azonban megismerkedhettek még a hatlyukú székelyfurulyával, a gyönyörű faragásokkal díszített hosszúfurulya több változatával, az oldalfúvós /haránt/ furulyával, a különleges hangszínű és kinézetű tökdudával és a nádsíppal. Ez utóbbi készítésének technikáját László el is mondta, a gyerekek pedig lehetőséget kaptak a megszólaltatására. A húros hangszerek közé tartozó citera jó alapot nyújtott a közösen énekelt népdalcsokorhoz, a vonós hangszerek működési elve alapján megszólaló tekerő zenéjére pedig hangulatos táncházat rögtönöztünk a zsibongóban Mezeyné Verő Katalin vezetésével.

Az 5. osztályosok – ennek az évfolyamnak a tananyaga a népzenegyűjtés – a táncházat követően készítettek egy riportot Blaskovics Lászlóval. A kérdéseket előzetesen önállóan megfogalmazták, majd közösen átbeszéltük, pontosítottuk, kiegészítettük. A gyerekek közül Széplábi Boróka különösen ügyes, ötletes kérdéseket talált ki, az ő összeállításából egy kis csokor külön is került a riport végére.

5. osztály: - A családban volt-e hagyománya a zenélésnek?

Blaskovics László: - Nem. Két - három generációval ezelőtt még szinte minden családban volt hangszeren játszani tudó családtag, a szüleim már nem őrizték ezt a hagyományt.

5. o.: - Mikor kezdett érdeklődni a hangszerek iránt?

B.L. : - Gimnazista korom környékén. Egy barátommal kezdtünk el gitározni, megalakítottuk a „Tücsök duó”-t, ez az időszak kb. 15 évig tartott. Eleinte megzenésített verseket játszottunk, majd később a népdalok, népzene felé terelődött az érdeklődésünk.

5. o.: - Hány évesen kezdett el hangszeren játszani?

B. L.: - 12 évesen az általános iskolában. Szoprán furulyán tanultunk, de akkor még nem éreztem magaménak a hangszert, nem szerettem igazán ezeket a hangszeres órákat.

5. o.: - Kik voltak azok a tanárai, akik támogatták és egyengették az útját?

B. L.: - Első tanárom Juhász Zoltán és az ő családja volt. Zoltán furulyán játszott és furulyazenéket gyűjtött, rengeteg tájegységet bejárt. Megfordult Gyimesben, Székelyföldön, Moldvában, Mezőségben, Kalotaszegen, a magyar területeken a Hajdúságban, Nógrádban, Dél-Dunántúlon, Zalában és Szatmárban.

5. o.:Van-e kedvenc hangszere? Ha igen, miért az? Ha nem, miért nincs?

B. L.: – Az összes közel áll a szívemhez, de a legkedvesebb talán az erdélyi furulyám. Ezt behangolásra is használom és kis mérete miatt mindenhova tudom vinni magammal.

5. o.: - Van-e valamilyen különleges, kedves emléke, élménye, amely a bemutatott hangszerekhez kötődik?

B. L.: – Igen, van. A 90-es évek derekán ellátogattam Kisgörgénybe (Románia, Maros megye), ahol Bartók Béla is gyűjtött népdalokat. Találkoztam egy idős bácsival az úton. Köszöntöttük egymást, majd megkérdeztem tőle, emlékszik-e Bartók Bélára, esetleg találkozott-e vele? A bácsi így felelt: -„Ejszen, mintha tegnap láttam volna!” Megmutatott egy öreg fát is, elmondása szerint ez alatt pihenve hallgatta Bartók az éneklő asszonyokat. Kiraktam a magammal vitt hangszereimet én is a fa alá és ott készítettem róluk emlékül néhány fényképet.

5. o.: - Milyen végzettségei vannak?

B. L.: - Nagyanyám bíztatására nyomdásznak tanultam, de nem kedveltem meg ezt a szakmát.

5. o.: - Mivel foglalkozik jelenleg?

B. L.: - Most csak a zenével – utcazenélésből élek, nagyon sok nagyvárost bejárok-, a kertemmel és a macskáimmal.

Széplábi Boróka: - Honnan jött az ötlet, hogy ilyen régi hangszereken játsszon?

B. L.: - Mindig érdekeltek a régi dolgok, nem csak a hangszerek, hanem pl. katona- és miseruhák is.

Sz. B.: - Csúfolták már azért, hogy régi hangszereket használ? Hogyan fogadta ezeket a kritikákat?

B. L.: - Igen, valóban előfordult párszor, hogy gúnyoltak a hangszerek miatt, de az a véleményem, hogy ha szívvel-lélekkel szeretünk valamit csinálni, nem az a fontos, mit gondolnak vagy mondanak róla mások.

Sz. B.: - Melyik hangszeren a legnehezebb játszani és melyiken a legkönnyebb?

B. L.: - Legnehezebb talán az erdélyi hatlyukú furulyán játszani, de valamennyin rendszeresen gyakorolni kell, hogy valóban szépen tudjam megszólaltatni az adott hangszert.

Sz. B.: - Okozott már nehézséget ez a sok hangszer?

B. L.: - Igen, elsősorban a cipelésük. J

Sz. B.: - Amikor a hangszereken játszik, megtöltődik erővel?

B. L.: - A zene hatalmas feltöltő erővel bír, akár hallgatjuk, akár mi magunk hozzuk létre énekléssel vagy egy-egy hangszer megszólaltatásával.

5. o.: - Köszönjük szépen a riportot és az érdekes előadást, további jó erőt, egészséget és ugyan ilyen lelkesedést kívánunk a jövőben!

Dér Krisztina és az 5. osztály