Az 1927-es szigligeti kataszterfelmérés mérnöke: dr. lovag Fehrentheil-Gruppenberg László

Kategória: Lokálpatrióták

 

dr. Fehrentheil-Gruppenberg LászlóAz újság lapjai között gyakran találkozhattunk olyan emberek élettörténetével, akik sokat tettek Szigliget fejlődéséért. A lokálpatrióták közül nem hagyhatjuk ki Dr. Fehrentheil-Gruppenberg László nevét sem, aki idén lesz hetven éve, hogy elhunyt Szigligeten.
Fehrentheil-Gruppenberg László 1896. január 30-án született Brassóban. Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte, ahol általános mérnökként végzett, de jórészt geodéziával és földméréssel foglalkozott. Az Egyetem létezésétől fogva ő volt a tizenkettedik, aki geodéziából doktorált. 1927-től Budapesten élt, oktató volt a Műszaki Egyetemen, emellett magánirodát is működtetett. Tagja lett a Mérnöki Kamara Választmányának, továbbá Albrecht királyi herceg birtokpolitikai tanácsadójaként is dolgozott. Nagy szerepe volt a főváros 1935 és 1944 között zajló újfelmérésénél.
Több dunántúli település kataszteri térképének elkészítésére kérték fel, így került 1927-ben Szigligetre. Eleinte a Belsőhegyben, bérlakásban lakott feleségével, két lányával, és munkatársaival, de annyira megtetszett neki a környék, hogy telket is vásárolt az Óvár oldalában. Ahogy ő mondta, Szigliget nagyon hasonlít szülőföldjére, Erdélyre.
1927 és 1929 között részt vett Szigliget kataszteri felmérésében. A 28 szelvényből álló felmérés pontos képet ad a település két világháború közti birtokszerkezetéről. Az eredeti térképszelvényeket ma Budapesten, a Földmérési és Távérzékelési Intézet Térképtárában őrzik.
Szigliget nemcsak a felméréseket köszönheti Fehrentheil Lászlónak, de ő tette meg az első lépéseket afelé, hogy a településből üdülőfalu legyen. Szigligeten töltött éveiben mindent megtett a község fejlődéséért. Kijárta a Magyar Államvasutaknál, hogy Szigliget nevével bővüljön a Balaton-parti vasútállomások listája. Elintézte, hogy a partmelletti utat burkolják, és az ő nevéhez köthető a híres szigligeti jegenyesor is.
Közreműködött abban, hogy Szigliget hajókikötővel is rendelkezhessen. Az anyagi fedezetek beszerzéséhez jó barátja, Bornemissza Géza iparügyi miniszter is segítségét nyújtotta. Ezen kívül ő tervezte a kikötő épületét is. Nagy harcai voltak az akkori földbirtokossal, Esterházy János gróffal. Esterházy gróf nem akarta engedni, hogy a partmenti nádasaiból egy részt is kivágjanak. A gróf szerint a szigligeti birtokai mind ráfizetésesek voltak, csak a nádasok mentették meg a csődtől. Hosszas beszélgetések után Fehrentheil mérnök rávette a grófot, hogy a jelenlegi strand területét évi 1 forint névleges díjért bérelhesse tőle.
A telkén közben megépítette nyaralóját, ahová gyakran meghívta barátait, hogy megmutassa nekik Szigligetet, és környékét. Innentől kezdve azon volt, hogy Szigligetet minél nagyobb körben népszerűsítse. Meghívta magához Bodor Aladárt és családját, Mitterpacher Gusztávékat, Béldi Ákosékat, Baumgartner Kálmánékat, Bors Károlyékat és a Darvas családot is. Megalapították a szigligeti Fürdőegyesületet, amelynek a tagjai tagdíjat fizettek, és az így létrejött bevételből megkezdték a strand kiépítését. A nádat kivágták, a partot rendezték. Két öltözőkabint építettek, egyet a nőknek, egyet a férfiaknak. Készítettek stéget és egy 2x2 méteres úszó tutajt is, ami főleg a gyerekek kedvence lett, mert arról ugráltak a vízbe. Már akkor figyeltek rá, hogy készenlétben álljon egy mentőcsónak, egy állandó őrrel.
Fehrentheil László aláírása Szigliget 1927-ben készült földmérési térképének részleténSzigligetről prospektusokat készített, és 1937-ben megírta a Szigligeti séták című füzetét, amelyben különleges módon járja végig a település nevezetességeit. Lefényképezte, és összegyűjtötte a szigligeti présházak díszes homlokzatait.
Jelentős mennyiségű szakmai irodalmat hagyott maga után. Különös tekintettel foglalkozott a magyarországi tagosításokkal, és hatásaival. Ezzel kapcsolatban több műve is megjelent: Tagosítás, mint országrendezési feladat (Budapest, 1933), A tagosítás és mezőgazdaságunk átszervezése (Magyar Szemle, 1934), A tagosítás hatása a terméseredményekre (Budapest, 1934), Földbirtokpolitikai színképelemzés (Magyar Szemle, 1935), A magyar kisbirtok szétporlódása (Mezőgazdasági Közlöny, 1936), Magyarország tagosítási szükséglete (Budapest, 1942). Érdekelte a földmérő szakmatörténet, ezekről is több kiadványa jelent meg (A római földmérők, Föld alatti állandósítások a középkorban, A XVIII. század földmérő eszközei (Budapest, 1933), A római telepítések (Budapest, 1935), Régi magyar földmérők (Budapest, 1937). A budapesti újfelméréssel kapcsolatban a tapasztalatait egy 1936-os kiadványban foglalta össze, de vannak művei a helynevek gyűjtésével, és kutatásával kapcsolatban is.
1943-ban gyógyíthatatlan betegség érte utol. Utolsó heteiben mentőautóval hozatta le magát Szigligetre, mert mint mondta: „ott akarok meghalni”. 1943. július 9-én hunyt el, sírja a szigligeti temetőben található. A település megbecsülése, és hálája az egykori mérnök iránt még ma is érezhető; jelentős munkásságát, és Szigliget iránti szeretetét emléktábla őrzi a községben.
(Az életrajzi adatokat köszönöm Fehrentheil Bernadettenek!)

Találatok: 2547
DMC Firewall is a Joomla Security extension!