Szigliget Esterházy-kastély, Alkotóház parkja

Kategória: Szigligeti történetek

 

A kastélyt tóthi Lengyel Krisztina (1782-1814) és báró Puteani Vencel (1779-1810) fia, báró Puteani József (1811-1869) építtette az 1840-es évek elején, aki édesanyja halála után 1830-ban vette át a szigligeti birtokok kezelését. 1835-ben feleségül vette Zarka Paulinát, a házasságból négy gyermek született, Róza (1836-1919), Ödön (1840-?), Géza (1847-1920) és Vilma 1850-?). Szigligetet a tóthi Lengyel és a Puteani családok közel 400 évig birtokolták, ebből 82 év a bárói családhoz köthető. Ezek a földbirtokosok nagymértékben hozzájárultak a falu fejlődéséhez, az akkori gazdaság kialakításához. A kastély mai formáját 1912 után nyerte el, mikor Puteani Géza kénytelen volt eladni az ősi kastélyt, mert a vagyonát ,elpazarolta, lovakra és nőkre költötte. A birtokokat Gróf Esterházy Pál (1861-1932) vette meg, ezután teljes átalakulás jellemezte a gazdaságot és a kastélyt, majd halála után özvegye, Deym Izabella birtokolta az orosz csapatok szigligeti bevonulásáig. A második világháború után rövid ideig mezőgazdasági szakiskolaként működött, majd 1952 óta, Bölöni György Kossuth díjas író, publicista kezdeményezése nyomán irodalmi alkotóházként működik. Megnyitása óta, a magyar irodalom számos, kiemelkedő egyéniségének kedvelt alkotó és pihenőhelye. Örkény István, Zelk Zoltán, Kassák Lajos, Szabó Magda, Nemes Nagy Ágnes, Kolozsvári Grandpierre Emil, Kertész Imre, Nagy László, Vas István, Tatay Sándor, Palotai Boris, Pilinszky János, Tímár György, Németh László, Fekete István, Lázár Ervin, Somlyó György, Weöres Sándor, Károlyi Amy, Déry Tibor, Bella István, Füst Milán, Göncz Árpád, Békés Pál töltött rövidebb-hosszabb időt falai közt. Napjainkban is olyan jelentős személyiségek látogatják, mint Gergely Ágnes, Ágh István, Marsall László, Esterházy Péter, Garaczi László, Háy János, Kántor Péter, Radnóti Sándor, Makk Károly, Vámos Miklós, Csaplár Vilmos, Szemző Tibor, Dobai Péter. Az ifjabb író-költő nemzedékből Varró Dániel, Harcos Bálint, valamint a József Attila Kör nyári tábora keretében idelátogató több mint száz fiatal író-költő, műfordító. Az irodalmárokon túl, az 1970-es évektől egyre több festőt, szobrászt, iparművészt, fotóművészt, zeneszerzőt is vendégeink közt üdvözölhetünk.

Alkotóművész vendégeink nyugalma érdekében a kastélyépület nem látogatható!

A 9,2 hektáros, tájképi kert létesítése a kastély építésének időszakára nyúlik vissza. A kert legmélyebb részén, a Tapolca patak közelében találhatók a legkorábban telepített fehér nyárak, vadgesztenyék, kocsányos tölgyek, hársak, bükkök, platánok. A XIX. század második felétől, a kor kertészeti divatját követve, ezeknek a környezetébe ültettek először örökzöldeket. A kert virágkorát az Esterházyak alatt, a múlt század ’20-as, ’30-as éveiben élte. Területét kétszeresére bővítették. Bécsi, pozsonyi, budapesti faiskolákból négy világrész egzotikus fenyőféléivel, örökzöldjeivel telepítették be az új részeket is, minek következtében az ország egyik legjelentősebb fenyőgyűjteménye jött itt létre. A fajok száma elérte az 520-at, melyből 120 körül volt a tűlevelűek száma, Papp József 1967-ben végzett felmérése szerint. Az örökzöldekben gazdag arborétumot, értékei miatt 1954-ben az Országos Természetvédelmi Hivatal védetté nyilvánította. 1997 óta, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park részeként, fokozottan védett terület.

A tájba illeszkedő kert a romantika jegyeit hordozza, hangsúlyt helyezve a szabálytalan, véletlenszerűen elrendezettnek látszó fák és bokrok között vezető, gyakran a semmibe tűnő kanyargós sétautaknak, melyek a természet mulandó, változó szépségének varázslatos világába vezetnek. A tájképi kertek kerülik a geometriai kompozíciókat, az egyenes vonalvezetést. A feltűnő határok megszűnnek, ezért a park minden zuga egyenlő jelentőséggel bír. Váratlanul felbukkanó erdei virágszőnyegek, rétek, dombok, fasorok, romok, sziklakert, remetelak, nádassal, íriszekkel körülvett lápok, patakok, tavacskák, hidak, lugasok, kerti pihenőhelyek, fény és árnyék játéka, madárdal a „díszlet”, melyek mind-mind a természet és a civilizált ember kiegyensúlyozott kapcsolatát szimbolizálják. A változatos szín és formavilágú növényeken túl, a parkban jelentős műalkotások is helyet kaptak, mint pl. Pátzay Pál térplasztikája (Törölköző nő), Borsos Miklós – Primavera (Tavasz) című szobra, valamint Martsa István Bölöni Györgyöt, az Alkotóház alapítóját, ábrázoló műalkotása. A kert északi végében 8 kőoszlopon álló kerti pihenőhely (filagória) áll, lila akáccal befuttatva, melyhez kőlépcső vezet kovácsoltvas korlátokkal. A patak partján található szivattyúház mellől, valamint a tó patak felőli oldaláról kitűnő rálátás nyílik a tájképi kertbe komponált romantikus romra, a szigligeti várra.

Írta: Takács József

Találatok: 3310
Our website is protected by DMC Firewall!