Fogolytábor napló 1945-47

Kategória: Szigligeti történetek

Tartalomjegyzék



1945.április 24.10 óra.
Még mindig a vagonban vagyunk a jánosházai vasutállomáson, ezideig még nem indultunk sehova. Éppen most hozták a kenyeret 4 főre egyet, de még most nem kaptunk. Jó volna csak azt is tudni, hogy hova megyünk. Már csak indulnánk, ha már egyszer itt vagyunk. El is indultunk 13 órakor. Bobáig mentünk és onnan lefelé, most Tüskeváron vagyunk az állomáson, valamire várunk. Közben kaptunk ebédet is ami bableves volt, de a kenyeret már megettem, mert azt hittem, hogy úgy sem kapunk semmit. Hát itt meg is aludtunk.

1945.április 25.9 óra.
Egész jól aludtam, nem volt itt bent hideg, igaz elég szorosan vagyunk. Ma reggel 2 fő kapott 1 kenyeret, de ezt két napra adták. Nem tudom holnap mit eszem..? Bab leves szintén reggelire. Elindultunk kb. 1/2 10 órakor, most 12 óra van és Ajkán vagyunk, szintén várunk. Úgy hallottam, hogy Budafokra vagyunk irányítva. Estefelé elindultunk. Veszprémen, Székesfehérváron keresztül úgy, hogy ma 27-e 10 óra van és Budapesten a ferencvárosi állomáson vagyunk. Tehát nem Budafokra voltunk irányítva. Nem tudom lesz-e szabadulás és mikor? Tegnap nagyon lázas voltam, rosszul éreztem magam, lehet hogy a gyenge koszttól és a vonat rázástól. Nagyon gyenge vagyok most is.

1945.április 28.10 óra.
Még mindig itt vagyunk a ferencvárosi állomáson. Most meg az a hír járja, hogy Debrecenbe megyünk. Nem tudom, nem-e Oroszország lesz belőle? Gondolom, de jó volna megnézni Annus nénit, hogy mi is lehet vele és a sógorbácsit. Igaz, már talán otthon van Szigligeten. Borzasztó itt a vagonban is. Nincs már az embernek járni való ereje sem, mert mindig csak fekszik, alszik, ül, keveset és rosszat eszik. Már látom tönkre fogunk menni egészen. Este felé el is indult a vonat. S ment egész éjjel. Elinduláskor meg azt hallottam, hogy Szegedre megyünk. Most 29-e van és kb. 11 óra és Kecskeméten vagyunk, de máris indulunk. Éppen most harangoznak délre. Milyen rossz érzései vannak az embernek azt leírni nem lehet. A gyönyörű harangszót egy rám zárt vagonban hallgatni, a szép zöld mezőt vasrácsos ablakon keresztül nézni. De sokáig nem is tudom még nézni sem, mert az éhségtől a szemem káprázik, így hát azt csinálom, hogy újból lefekszem és várok addig, amíg nem hozzák a finom babot, mert reggelire tudni illik már kaptunk, de nem lehetett megenni. El lehet képzelni, hogy milyen rossz lehetett, ha már ez a sok nép - ember - aki tény- leg ki van éhezve és nem tudta megenni. Már jól kijöttünk, már a legközelebbi állomáson szintén állunk és várunk.

Találatok: 24372
DMC Firewall is a Joomla Security extension!