Fogolytábor napló 1945-47

Kategória: Szigligeti történetek

Tartalomjegyzék



1945.május 16.18 óra.
Ma egy éve annak, amikor első ízben nagyon közel éreztem a halál suhogó kaszáját. S azután, ez ideig nagyon-nagyon sokszor még közelebb. De hála Isten vigyázott rám és megvédett Édesanyám féltő és őrködő sóhaja, amit a jó Istenen keresztül hozzám küldött. Csak neki és a jó Istennek köszönöm. Bízom abban, hogy ezután is megsegít és haza fog segíteni Édesanyámhoz, testvéreimhez, akik /talán/ sokat aggódtak értem és minden percben várják a hazatérésem. Ma minden iparost összeszedtek és úgy volt, hogy elindulnak valahova. Már össze is pakoltak de visszajöttek. Megmásult a parancs.

1945.május 16.18 óra.
Az eső naponkint meg szok jelenni, még pedig jegesen. Tegnap kint voltam dolgozni, /téglát pucoltunk maltertól/ az ünnep kedvéért is dolgozunk. Az iparosok még mindig itt vannak, sőt az éj folyamán ezer- ötszáz fővel szaporodtunk. Az egészségem hála Isten jó. Az étkezés búza és borsó. Délután még 2000-rel szaporodott a létszám. Ma úgy megúsztam ez ideig, hogy még nem kellett kimennem dolgozni. Most már vagyunk összesen 8000-en a táborban. A hírek elég jók, nemsokára haza fogunk menni.

1945.május 23.13 óra.
Ma nagy fordulat állt be. A népet kiválasztották, már az egészségesét és szintén 40-es csoportokba. Ennek a következménye az, hogy megyünk Oroszországba és pedig rövid időn belül. Az hogy mennyi időre, azt jó volna tudni. Ez lett a vége. Tegnap jöttek megint 2000-en és ma is kb. ennyien. Tehát innét nekünk menni kell, mert nem is férünk meg. Várjuk az órát, a percet az indulásra. Nagyon rossz az ilyen érzést érezni, de egy kicsit megkönnyebbülök akkor, amikor látom azt a sok családos apát ott künn az udvaron bánatosan, talán félig ész nélkül járni-kelni. Hát ők mit szóljanak akkor?

Találatok: 24370
DMC Firewall is developed by Dean Marshall Consultancy Ltd