Fogolytábor napló 1945-47

Kategória: Szigligeti történetek

Tartalomjegyzék



1945.július 10.19 óra.
A munka folyik lassan és unalmasan. Nagyon hosszú egy-egy nap. Alig várjuk, hogy dél, majd este legyen. Az erőnk is fogytán van, mert bizony amit a reggeli leves mellé kapunk, úgy 30 dkg kenyeret, nagyon sokszor elmarad és utána sohasem adják ki. Tegnap nap fogyatkozás volt, nagyon szépen lehetett látni. A magyar katona ruhánkat is kicserélték ruszkira "szépen nézünk ki". A jó bakancsomat is elvették és adtak helyette fatalpú vászon cipőt. Nagyon nehezen lehet benn menni és nagyon megfájdul az ember lába. A rémhírek megint kezdenek röpködni, úgy látszik megint lesz valami. Úgy mondják, hogy az újság írta, 28-ra ki kell üríteni a fogoly táborokat. Istenem de jó volna. A vacsora megvolt, egy kanál leves, /mindig is egy kanállal szokott lenni/. Állandóan éhes az ember. De azért hála Isten semmi bajom nincs. Írni nagyon sokat lehetne, sok minden felől, de nincs kedvem, ezt is úgy erőszakoltam ki magamból. Ja! Az éjjel azt álmodtam, hogy otthon voltam és nagyon sírt Édesanyám, hogy miért nem megyek haza és én azt mondtam, hogy egy hónap múlva haza megyek.

1945.július 29.16 óra.
Elmúlt 28-ika és még sincs semmi. A hírek is megszűntek. Nem hiszem, hogy az álmom valóra váljon. Nagyon sokat gondolok haza, mi is lehet otthon és a gyerekekkel mi van? Édesanyámnak nincs-e valami baja? A szőlővel mi lehet, permetezni tudnak-e és lesz-e valami termés? Az aratás hogy történt meg? Istenem már mikor lesz vége ennek a rabságnak? Mai nappal megkezdődött a levélírás is /nem tudom majd haza fog-e érni?/. Minden hónapban egy db-ot írhatunk a vöröskereszt útján, viszont kapni többet is kaphatunk. Hála Isten bajom az nincs, csak mindig éhes vagyok. Ma vasár- nap van, nem dolgozunk. Fürdés is volt, hajnalban és alsó ruha csere, na meg volt egy nagy zabrálás. Tőlem az a jó nem tudnak elvenni semmit, mert hát nincs mit. Egyedüli szórakozásom a fényképeket átnézegetni és akkor azt hiszem, hogy otthon vagyok pár pillanatra.

1945.augusztus 8.14 óra.
Ma gyengélkedő vagyok és itthon maradtam. Visszajött az a bajom ami Kolozsváron volt /izomcsúz/. Nem tudok menni rendesen, egy szóval képtelen vagyok dolgozni. Étvágyam az van hála Isten, csak lenne enni legyen mit. Mai nappal meghosszabbult a munkaidő, 8 óra helyett 10 lett de a koszt olyan gyenge mint volt. Nem tudom mi lesz velünk? Tönkre megyünk teljesen. A haza menetelről szó sincs. Most egyedül vagyok a szobában, egy kis asztal mellett írom ezeket a sorokat. Most nem zavar senki, átnézegetem a rég meglévő kis imakönyvemet, a fényképeket így nem lesz olyan unalmas a délután.

Találatok: 21615
DMC Firewall is developed by Dean Marshall Consultancy Ltd