Fogolytábor napló 1945-47

Kategória: Szigligeti történetek

Tartalomjegyzék



1945.szeptember 18.17 óra.
15-ével szintén idekerültem, abba a táborba vissza, ahova legelőször hoztak./már a betegségem folytán, de azért semmi bajom nincs./ Itt most nagyon kevés magyar van, kb. 10-en vagyunk. Itt még sokkal rosszabb és gyengébb a koszt mint a városi táborban. Nem szeretek itt lenni. Azon vagyok, hogy minél előbb visszakerüljek, ahonnét eljöttem. Itt nincsenek jó barátok, hogy is lennének, hisz beszélni sem tudok velük. Remélem, nem sokáig leszek ebben a kényelmetlen helyzetben.

1945.december 16.11 óra.
A hosszú idő alatt nagyon sok minden megtörtént velem. Eleinte egy kicsit rossz volt, de később megjavult a koszt is és talán mondhatnám azt, hogy meghíztam. Jöttek magyarok is még egypáran, úgyhogy nagyon jól éreztem magam ezidáig, de most kerültem egy igazán rossz helyre, amitől mindig féltem, az erdőre. Tegnap voltam ki először dolgozni, vagonokat raktunk röngökkel. Kell sétálni 5 km-t, egy nap összesen 10 km-t gyalogolunk a nagy hóban. A koszt közepes. A lakásunk fából van, egész éjjel tüzelünk úgyhogy elég meleg van. Kell is, mert szalmazsákunk nincs és takarónk is csak a köpeny. Nappal nem fázunk, csak a lábunk, mert kaptunk vatelines ruhát. Cipőm az elég gyenge, gumi talpa van. Haza menésről csak beszélgetnek, de úgy látom nem mos- tanában válik valóra. Nem tudom hogy lesz-e, avagy mikor lesz kedvem újból jegyezni ebbe a kis könyvbe. Ezzel be is fejezem, a hó szépen esik.
...

1946.szeptember 7.
Innen-onnan egy év múlt el azóta, hogy nem jegyeztem semmit. Azóta csak az erdőn vagyok. Hála Isten, ezideig nem történt velem szerencsétlenség. A telet nagy szenvedések közepette egészséggel átúsztam, pedig de nagyon sok láb és kéz megfagyott. Vágjuk és hajtjuk a nagy fákat, a vagonokat rakjuk. Nagyon keserves ez nekünk és még egy újabb telet is itt kell legürcölni. De meg vagyok nyugodva, mert hiszen az Édesanyám írását olvastam és az egészen megnyugtatott, hogy az öcskösök otthon vannak és semmi különös esemény nem történt. /ezt azért száz százalékig nem hiszem/. Megint közelít a búcsú. Erre már igazán nem gondoltam tavaly ilyenkor, hogy még egy év után is itt legyek ebben a paradicsomban. Azt gondoltam, hogy ezt a búcsút együtt üljük meg, békés családi körben, de ezt nem sikerült. A mostani sorsomról egy kicsit. Szomorúan kell bejelentenem, most beteg vagyok, maláriában szenvedek már egy hete és nem tudok menni. Ehhez a kis asztalhoz is majd csak úgy másztam ide. Lazarettben /gyengélkedőn/ vagyok, egyelőre bizonytalan időre. Be is fejezem, mert már ülni sem tudok. Az izzadság meg csepeg rólam. A leveleket nagyon várom.

Találatok: 24396
Our website is protected by DMC Firewall!