Fogolytábor napló 1945-47

Kategória: Szigligeti történetek

Tartalomjegyzék



1946.október 9.
Még mindig a gyengélkedőn vagyok. Hála Isten két napja egy kicsit jobban érzem magam, már le tudok szállni az ágyról, mert bizony 2 hétig nem tudtam. Előre láthatólag még egypár napig leszek itt. A téli meleg ruhát már kikaptuk, ami bizony elég pocsék, meg a bőrbakancsot. Az idő nagyon hideg. Levelet még azóta nem kaptam. Hát a telet még itt kell legürcölni ezen a szép vidéken. Na de mindegy, bele kell a sorsunkban nyugodni. Az ágyban ülve írok és a fény- képeket nézegetem. Álmaimban mindig otthon járok az éjjel is a Lajossal rakodtunk szénával, de akkora szél fújt, hogy nagyon nehezen, sőt meg sem tudtunk rakodni..
1946.október 20. Ma vasárnap van, egész jól érzem magam. Már tudok majdnem rendesen menni. Ma ki is megyek a gyengélkedőről. Az idő elég szépen viselkedik. Hó először 13-án esett, de csak kevés. A meleg ruhát újból kikaptuk. El vagyunk a télnek készítve. Elég sajnos, még csak ezt a telet is itt kell tölteni, de csak az Isten egészséget adjon és kitartást, hogy a tél nehézségeit el tudjuk viselni.
...

1947.június 12.
Most újból egy kis andungom van az íráshoz és sietek is kihasználni, mert hátha pár perc múlva már nem lenne kedvem és elég akaratom, hogy egy pár sort jegyezzek. Az utolsó jegyzésem óta nagyon de nagyon sok idő tellett el és nagyon sok minden történt és zajlott le körülöttem. Az öregéből, ahogy vissza tudok emlékezni. Ez év március 10-én az erdei táborban lévő összes magyarok, /mivel hát a vonat nem tud vagy 2 hete a nagy hótól és fúvástól közlekedni és semmi féle jármű/ gyalog indultunk el Csernigovba ami 60 km. Kettő napig jöttünk. Fele úton egy faluban aludtunk meg, ahol bizony alig-alig tudtunk nagy fáradozás után helyet szerezni. Olyan jószívűek voltak a népek. Majd úgy löktek ki bennünket. Végre sikerült helyet kapni, de olyan hideg volt benn, hogy az ablakon kilátni a jégtől nem lehet. Hát hogy is lenne meleg, mikor nem tudnak fűteni, csak annyit tüzelnek, aminél reggel és este azt a kis krumplit megfőzik, de azt is csak sóval. Kenyérnek híre-hamva sincs. Krumpli is olyan kevés, hogy csak napokról van szó. Én nem tudom mi is lesz ezzel a néppel mire kitavaszodik. Reggel lett, összegyülekezett a nép és nekivágott tovább a nehéz útnak. A lábaink bizony már alig- alig visznek bennünket, de visz a haza vágy, a remény, hisz azzal indultunk el ilyen hirtelen, hogy haza fogunk menni. Minden gyengék voltunk, de olyan erőnk volt - akaraterőnk -, hogy hazáig is elgyalogoltunk volna. 12-én megérkeztünk Csernigovba, itt már nagyon vártak bennünket, mert mondták csak akkor megyünk haza ha az erdőről is bejönnek. Eltelt egy nap, egy hét, egy hónap, nem történt semmi. Minden esetre dolgozni kijárunk. Itta tábor mellett van egy gyapjúgyár, ahova nagyon sok ember megy dolgozni és a városba építkezéshez. A röng hajtás, a favágás megszűnt számunkra, amitől mindig szerettem volna megmenekülni. Eljött május vége, egy napon kiállították fele tábort és elkezdték válogatni a népet. A betegek, gyengébbek, 40 éven felülieket külön állították. Még mindig kevésnek bizonyult, így állítottak még hozzá az egészségesekből, de nekem nem sikerült közéjük állni. Ekkor még mindig nem tudta senki, hogy miért is és hova akarják küldeni a népet. Jómagam sem szerettem volna közéjük kerülni. Eltelt egy pár nap és láttam, hogy készítik őket el ruházattal, cipővel. Ekkor eszméltünk arra, hogy ők haza fognak menni. Eljött 28-a és délután 500 főt vittek ki az állomásra, ami még az nap este el is indult hazafelé. Nagyon örült az itt maradt nép, hogy már közülünk is mentek haza, de így még nagyobb az otthon utáni vágyódás és csak sóvárgás az életünk, minden percünk. Egy pár címet leadtam a közelebbi ismerősöknek, hogy tudassák Édesanyámmal, hogy együtt voltunk. Most azzal hitegetnek bennünket, hogy rövidesen mi is el fogunk menni. Most csak türelmesen várunk, már amennyiben türelmesen. Magamról egy pár szót. Jelenleg gyengélkedő vagyok, most a második napja. Van kettő nagy kellésem, de különben jól érezném magam, ha nem volnék mindig éhes. Levelet nagyon ritkán kapok. Az utolsót április 10-én kaptam, ugyanekkor Takácséktól is kaptam Pestről. Be is fejezem egye- lőre, már azt hiszem eleget dumáltam. Erősen várjuk a fordulatot, hogy történik velünk is valami.

Találatok: 21613
Our website is protected by DMC Firewall!