Fogolytábor napló 1945-47

Kategória: Szigligeti történetek

Tartalomjegyzék



1947.július 19.
Újból változás történt, még pedig a szomszéd lágerbe jöttünk 115-en, keverve németekkel. Most már elmúlt annak is kettő hete. A városba járunk dolgozni, építkezéshez. Százalékunk az nincs, amire nagy szükség lenne, mert arra is kenyeret adnak. Még a százalék felől nem is írtam, de feleslegesnek is tartom és nincs hozzá türelmem. Majd egyszer ha olyan andungom lesz, akkor egy kis emlékeztetőt fogok írni, ha haza kerülök. Legalább visszaidézem a szép emlékeimet. Igen, mára lett tervezve, hogy vissza fogunk menni az előző táborba ahonnét ezelőtt 2 héttel idekerültem, de annyi különbséggel, hogy innét az összes magyarok úgy a betegek, /már akik járni tudnak/ 3 osztálúak és az OK-sek is aminek a létszáma 200-ra rúg és még az összes osztrákok, ami 150 fő. Az ott lévő németeket idehoznák és mi megyünk oda. El is vagyunk teljesen készítve, ma egy órával előbb is bevonultunk, hogy ma este átmenjünk. Meghiúsult minden! Azt mondják, hogy egyelőre maradunk, ami nekünk bizony elég rosszul esett, mert itt sokkal rosszabb, mint ott. Rosszabb a koszt és német a parancsnokság. Ott pedig magyar és igazságosabb minden. Egészségemre nincs panasz hála Isten, csak több koszt és jobb kellene. Osztályzásom 2-es, úgyhogy elég rossz bőrben vagyok, sovány. Nagyon kíváncsi vagyok az eseményekre, talán lesz majd valami. Leveleket kaptam za Ilustól, amit június 5-én írt és Antiét, amit 10-én írt; a hónap végéről. Egyik sem írt olyan felől ami legalább is egy kicsit érdekelne. MI is van otthon, mi van a gróf birtokával, ki nősült meg és ment férjhez? Ilyesmiről kellett volna írni. Most már remélem tudnak bővebbet rólam, kaptak több helyről is levelet azoktól akikkel együtt voltam és haza kerültek. Többnek leadtam az otthoni címet, hogy írjanak, sőt egy halápi ember azt is megígérte személyesen fog lemenni hozzánk. Előjött a táborban a zöldségszezon, répalevél és káposzta. Már hetek óta azt eszünk, napról-napra gyengébbek vagyunk. Jobb is lesz abbahagyni mert nagyon bele találok merülni és ezzel csak magamat keserítem legjobban. Inkább abbahagyom és rágyújtok egy cigarettára.

1947.augusztus 6.
Hála a jó Istennek, hogy idáig eljutottam 500 bajtársammal együtt. Jelen pillanatban még a csernigovi állomáson vagyunk bevagonérozva és várjuk minden pillanatban az indulást, hogy hazámhoz, Édesanyámhoz, Testvéreimhez és rokonaimhoz visszaszállítson. Már 2 éve elmúlt, hogy erre a boldog percre várok. Már tegnap délután bevagonéroztunk, de ezideig még nem indították el vonatunkat. Úgy hallatszik, hogy Gemel felé megyünk. Nagyon rossz ez a várakozás. Most már úgy szeretné az ember, hogy szárnyak kelnének a vagon oldalán és mint a repülő szállnánk haza felé. Nagyon jó lenne /szerintem/ ha úgy 20-a körül haza tudnánk vergődni. Fel vagyunk szerelve új ruhákkal, köpennyel, sapkával. Most elég jól érzem magam, hisz pár perce volt a reggeli, állt 60 dkg kenyér /persze ez az egész napi adag, csak reggel kapjuk egyszerre/ 7 dkg apró sós hal, 2 db uborka és 2 deci édes fekete kávé. Délben és este kapunk még egy félliter levest, ami előre lát- hatólag elég sűrű lesz. Ez lesz az egész napi koszt. Úgy hallatszik, talán dél tájban elindul a szerelvény.

1947.augusztus 21.
Most már itthon vagyok és amennyire vissza tudok emlékezni még följegyzem. 6-án délután 12 óra 45 perckor indult el a vonatunk. Nagyon bántott, hogy nem Kiev felé indultunk, mert erre sokkal közelebb lett volna az út mint amerre jöttünk. Keresztin és Bordicseven keresztül jöttünk. Mindkét helyen még csatoltak hozzánk. Keresztinben 200-at Bordicsevben 700-at és ezzel a mennyiséggel jöttünk Máramarosszigetig. Az út nagyon hosszú volt, mert lassan jött a vonatunk, úgy hogy 12-én értünk M-szigetre. Innét 14-én indultunk Debrecen- be és 15-én értünk oda. Mind két helyen a Kommunisták elárasztottak bennünket újságokkal, kis könyvekkel és előadásaikkal sőt még filmet is mutattak, címe a 3-éves terv. Hiszen mi mind hadifoglyok úgyis nagyin tisztában vagyunk a kommunista rendszerrel. Minket csak az érdekel, minél előbb haza! 16-án Debrecenből is elindultunk Budapest nyugati pu. felé. 17-én 9 órára be is értünk. Magyar himnusszal és magyar zászlókkal fogadtak bennünket a népek százai. Az éttermen keresztül haladtunk kifelé, ahol enni is kaptunk és még egy szál cigarettát is. Itt kaptam ingyen villamosjegyet és Takácséknál kötöttem ki. Itt egy nagy meglepetés ért. Az ajtó ahogy nyílik, kit látok mint az Ilust. Nagyon örültem, legalább együtt megyünk haza.

Találatok: 21612
DMC Firewall is a Joomla Security extension!