Fogolytábor napló 1945-47

Kategória: Szigligeti történetek

Tartalomjegyzék



1945.április 14. 16 óra.
A hangulat még mindig nyomott, csak van az ember abban a bizonytalanságban. A kosztom mint tegnap, egy szelet kenyér ezideig. Úgy hangzik, hogy ma fogunk kapni vacsorát, de ez bizonytalan. Már olyan gyenge vagyok és fáradt, hogy ezt a pár betűt is alig vagyok képes leírni. Csak ismerősöm volna itt a közelben, aki legalább egy kis kenyeret hozna. Ha sokáig így fog menni én biztos megzavarodok, vagy megbetegszem. Én nem tudom ezt kibírni ha csak az Isten nem ad hozzá erőt, mert az enyém már elfogyott.

1945.április 17. 11 óra.
Egy csomó nap kimaradt a jegyzésből, mert megbetegedtem. Lehet, hogy az állandó bab evéstől. Most már egy kicsit jobban érzem magam, tegnap voltam a legbetegebb. Az udvaron összeestem, de az eszméletemet nem vesztettem el. Nem tudom mikor lesz vége ennek a marhaságnak. Már kettő hét eltelt és még sehogy sem vagyunk. Már úgy ahogy ennivaló volna, de az erő nem szaporodik tőle.

1945.április 18. 10 óra.
A fertőtlenítés folyik, de az én századomra még nem került sor és ha sor is fog rá kerülni, de már nem. Már úgy érzem lassan a meggyógyulom csak az erőm nem akar jönni. Állandóan babfőzelék egy nap kétszer. Az ember már csak undorog tőle. Újabban kint alszom a szabadba. Nem kellemes, mert vékony a takaró. Az az egy vígasztal, hogy egy egy nappal mindig közelebb vagyunk a szabaduláshoz. Istenem csak még egy- szer szabad ember lehetnék a testvéreimmel együtt, úgy mint régen. Az éjszakák elég hidegek, a nappalok azok jó napsütésesek, kivéve ma egy kis szél fúj, így nappal az éjjeli alvást helyre pótoljuk. Ma azt hallottam, hogy 28-ig minden tábort ki fognak üríteni. Hát még ez is borzasztó, még 10 nap, de nehogy meghosszabbuljon.

Találatok: 24369
DMC Firewall is a Joomla Security extension!