Csorba Csaba - Műemlékvárak gondozása

VÁRAK kastélyok templomok - történelmi és örökségturisztikai folyóiratVÁRAK kastélyok templomok - történelmi és örökségturisztikai folyóirat, 2010. október, 44-46 oldal.

Szigliget község polgármesterének, Balassa Balázsnak a meghívására Szigligeten tanácskoztak a várak fenntartásával, működtetésével foglalkozó szakemberek szeptemberben: Balaton-környéki várkapitányok, az idegenforgalommal, a környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek és lokálpatrióták a Dunántúlról és Észak-Magyarországról. A vitaindító előadást „Gondolatok a várturizmusról" címmel a cikk szerzője tartotta.

A várak hasznosításáról és a várturizmusról már a folyóirat 2009. évi 2. számában kifejtettem nézeteimet. A magyarországi várak idegenforgalmi szolgáltatásainak színvonalát (teszt formájában) pedig már 35 éve értékeltem a Nagyító c. folyóirat hasábjain.
A várturizmus és a várak gondozása terén a helyzet rendkívül ellentmondásos. A jó ötletek és szép eredmények mellett egészében az összehangolatlanság és az átfogó koncepció hiánya a jellemző.
Általánosságban igaz, hogy múltunk leglátványosabb, legtöbb érdeklődőt vonzó emlékei a várak. A másik alapvető tény, hogy váraink többsége rom, mi több, nagyrészt pusztuló rom. Egyetlen olyan várunk sincs, amelynek feltárása, helyreállítása befejeződött volna, s ahol a vár múltját méltó módon, s látványosan bemutató kiállítás várná a látogatókat. Az idegenforgalmi kiadványok színvonalával sem lehetünk elégedettek. Kivételek természetesen vannak, de ezek száma még mindig kevés.
A várainkhoz kapcsolódó rendezvények többnyire nem sok fantáziáról árulkodnak, olykor giccsesek. Évente egy-két hétvégére egyre több helyen sikerül valamiféle műsort összeszerkeszteni, de az év nagy részében csak a puszta falak várják a látogatót, vagy meglehetősen unalmas, tartalmatlan kiállítások, esetenként hátborzongató panoptikum (kínzókamra). Nemhogy Nyugat-Európához, hanem még a szomszédos országok várturizmusához képest is elmaradottnak számít a legtöbb esetben az, amit látni lehet hazánkban. Pedig korántsem eleve reménytelen, hogy bizonyos területeken fölvegyük a versenyt Nyugattal.
Egyes önkormányzatok és civil szervezetek a lehetőségeikhez képest igyekeznek óvni és látványossá tenni váraikat. Példa erre Szigliget is, ahol az 1950-60-as években történt állagmegóvási ill. ásatási munkáknak évtizedekig nem lett folytatása, amíg Paál József építészmérnök lelkes szervezőmunkája eredményeként létre nem jött a Szigligeti Váralapítvány. 1992-től megkezdődött előbb az alsóvár feltárása, s a munka haladt egyre följebb, egészen a hegycsúcson lévő legrégebbi építményekig, s lényegében 2010-re nagyjából be is fejeződött. Az eredményeket Gere László foglalta össze egy évtizeddel ezelőtt egy kis füzetben (Szigligeti vár), a legújabb, terjedelmesebb, impozánsabb füzet Hangodi László történész műve (Historia castri Szigligetiensis. A szigligeti vár története. 2009.). Benne Koppány Tibor rajza a nagyobb ásatások előtti ismert maradványok alapján készült, Kőnig Frigyesé pedig már az új kutatások eredményeit is figyelembe veszi.
Szigliget régi magját a várhegy déli oldalában épült, régi vagy újabb, de hagyományos stílusú nádfedeles házak alkotják. A központban reprezentatív berendezésű vendéglátóhely az Aranypatkó vendéglő. Vele szemben eszpresszó, majd a várba vezető út kezdeténél álló plébániatemplom közelében találjuk a Várkávézó L alakú, nádtetős épületét. Balra fordulva a templomnál egy tágas autóparkoló mellett a Lengyel kúriában létesített Várvendéglő várja a látogatókat. Itt volt a konferencia is. A magántulajdonban lévő műemlék épület teteje bizony rogyadozó és egyébként is kissé elhanyagolt. Szépen gondozott viszont a volt Eszterházy-kastély (és a látogatható 10 ha-os arborétum jellegű parkja), az Írószövetség alkotóháza. A községben egyébként egész sor étterem, borozó (Esterházy Pince, a Szászi család pincéje, a Baráth család borozója, Szent Antal Pincészet, stb.) között válogathat a vendég, s egymást érik a kiadó lakások is.
A vitaindítóhoz hozzászóló megjelentek által elmondottakból meglehetősen ellentmondásos képet kaphattunk a várak helyzetéről. Végh Konrád Csókakőről büszkén mutatta föl a várukat népszerűsítő monográfiát, de nem rejtette véka alá, hogy mennyi harccal jár a vár helyreállítása. Bozzay Attila, Várgesztes vára turistaszállójának üzemeltetője keserűen panaszolta, hogy az önkormányzat csak az adót várja el tőlük, de nem sokat segít. Pedig alapos felújításra lenne szükség, és a csökkenő vendégforgalom miatt az egyszerű üzemeltetés is egyre nagyobb gond. Erdősi Ferenctől megtudhattuk, hogy Bánd község polgárai milyen odaadóan dolgoztak Essegvár régészeti feltárásán és helyreállításán. Nagy Ferenc várkapitány Csesznek helyreállításának lelassulását panaszolta.
Általában a műemléki tervtanácsok bürokráciáját, akadékoskodását nehezményezték, meg a pályázati rendszer anomáliáit. A nagy munkával és sok pénzért készült pályázatok sorsa sok esetben csak bürokratikus tili-toli, s még a megítélt pénzek sem érkeznek meg. A műemléki terület állandó átszervezései miatt azt sem lehet tudni, ki az illetékes.
Gondot jelentenek a tulajdonviszonyok is. Veszprém megyében azt az időszakot tekintik fénykornak, amikor a nagy tapssal köszöntött Pergő Margit kezében volt az irányítás.
Vannak viták a Balatonfelvidéki Nemzeti Parkkal is, szerencsére azonban Balogh László igazgató határozottan a megegyezés mellett szólt. Így amikor Szászi József tanár azt fejtegette, hogy a szigligeti várhegyen a várfalak közelében évszázadokon keresztül meglévő, széles, kopárrá tett sáv növénytársulásainak védelme érdekében szükség volna bizonyos erdőrészek kivágására, ettől nem zárkózott el. Ennek kapcsán többen is fölvetették, hogy a várfalak mellett a környezet védelme sem elhanyagolható feladat.
Ebéd után a társaság Paál József kalauzolása mellett tekintette meg Szigliget várát. A hegy tetejéről jól megfigyelhető volt, mekkora lehetett az a terület, amelyet a török időkben még víz borított. Akkoriban Szigligetet körülölelte a tó, valóságos sziget volt. Itt volt a magyar naszádos flotta támaszpontja. A török flotta viszont Siófoknál állomásozott. Fölmerült, hogy egyedülálló érdekesség lenne a sajkás flotta rekonstruálása, s a vízi csaták különleges látványosságot jelenthetnének.
A szigligeti alsó vár kaputornyainak helyreállítása még nem fejeződött be. Remény van arra, hogy a falak „magasodhatnak", mégpedig a helyi omladékkövekből, nem műkőből vagy betonból, mint amire annyi elborzasztó példa akad.
Nagy sikere van a látogatók körében az alsó várban kialakított kávézónak és étteremnek (aminek persze a faluban lévő vendéglátóhelyek nem annyira örülnek). Az egykori lóistálló egy részében kialakított toalett is kulturált, hasznos létesítmény. Odébb a várról készült makett bizony elavult, nem mutatja az utóbbi évek ásatásán feltárt épületeket.
A rondella előtti lejtős terepen nézőteret alakítottak ki, lejjebb a viszonylag kis területű színpadot képezték ki. Itt tartják a szabadtéri előadásokat nyári hétvégéken. A vár üzemeltetését az önkormányzat saját kezébe vette, ennek köszönhetően javult a színvonal és nincs ráfizetés sem. A konyha rekonstrukciójának berendezése kissé szegényes, de mivel nem lezárható, értékesebb tárgyak (másolatok) elhelyezése nem célszerű (már többet eltulajdonítottak a gyűjtőkedvű látogatók). A palotarész földszintjén kialakítottak egy kápolnát (alighanem egykori helyén), ahol misét is lehet tartani. A nagy toronyból csak égnek meredő falcsonkok maradtak, helyreállítását nem tervezik. De a kilátás elragadó mind a Badacsony, mind Csobánc, mind a többi egykori vulkán s a tó felé. Nagyon látványos az a két nagyméretű légifotó is, amely Szigligetet és környékét, illetve a szigligeti várat ábrázolja. Az egyes építményeknél kissé hosszú a magyarázó szöveg, főleg annak idegen nyelvű változata, amelyből a magyar neveket célszerű lenne kihagyni, hiszen külföldi számára csak kínlódás kiolvasásuk, s amúgy sem tudják hová tenni Martonfalvait, palonai Magyar Bálintot, a tóti Lengyeleket, s a többieket.
A Várkávézó épületében két helyiségben láthatjuk a vártörténeti kiállítást. Itt is van egy ugyanolyan (elavult) makett, mint fönt a várban, meg néhány régészeti lelet, tablók. Ez bizony meglehetősen szegényes. Csakhogy az ásatási anyag gyakorlatilag hozzáférhetetlen, restaurálatlan, leltározatlan. Ez a helyzet országosan szinte minden várásatásnál. Ezért nem készülnek nagyobb vár-monográfiák, ezért hiányoznak a látványos, jelentős leletanyagot bemutató kiállítások, ezért ritka példának okáért a kályha-rekonstrukció. Van persze kivétel is. Most gazdagodott Ozora várkiállítása egy reneszánsz konyha impozáns rekonstrukciójával.
Fölvetődött, hogy jó lenne a végvári vonal egykori várait bemutató „minimundus-szerű" kiállítást szervezni Szigligeten, vagy máshol. Kiderült, hogy Szigetvár várában már kidolgozták egy ilyennek a tervét, mint Báthory Gábor elmondta, a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának képviseletében. A tervet akkor elsüllyesztették...
Cseszneken Nagy Ferenc szeretne valami igazán látványos várkiállítást megszervezni. Az esti félhomályban a helyszínen még ennek megbeszélése is belefért a napba. A találkozó tanulsága, hogy érdemes összejönni, kicserélni a tapasztalatokat. Most nagy a várakozás, hogy az új költségvetés a turisztika kapcsán figyelembe veszi-e a várakat. Más esély azonban nincs, mint megfogalmazni az elképzeléseket és azokkal bombázni az illetékeseket. Ha a várakat pusztulni hagyjuk, akkor azzal „meglopjuk" az utánunk következő generációkat.

Találatok: 3363
Our website is protected by DMC Firewall!