Mezriczky Péter - Négy régi vár a Balaton vidékén

 

MEZRICZKY PÉTER:

 

NÉGY RÉGI VÁR ABALATON VIDÉKÉN

 

Vasárnapi Újság,Tizenhatodik évfolyam,43-ik szám, Pest,október 24-én 1869.

Az utazó, ki a sümegi Bakonyban az országúton délnek tartva Tapolcza felé siet, mit sem sejt a Balatonvidék regényes szépségéről, mely az erdőből kiértekor feltárul előtte, majd csaknem egyszerre feltűnvén Szent-György hegye, Badacsony, a gulácsi Csúcs és halápi hegyek; mégis a szigligeti, csobánczi és hegyesdi váromladékokkal fedett hegyek mind eredeti egymással össze nem kapcsolt hegyek, melyek közül majd mindegyiknek talaja különbözik a másikétól. Ugy látczanak e hegyek a közöttök elterülő lapályból kinőni, mint a buborék a csendes Balatonból, mely délről ezen vidék partjait szegélyezi; és e hegyeknek oldalai, Hegyesdet és Csúcs hegyet kivéve, a badacsonyi név alatt már régóta hírre kapott balatonmelléki bortermő szőlőkkel vannak eltakarva. E vidék szépségét, regényességét már többen leírták és zalai koszorús költőnk is megénekelte, nem untatom tehát részletes leírással az olvasót, azonban azt hiszem, érdekelni fogja ezen, omladékaiban a hajdani magyar urak hatalmát hirdető váraknak múltja, melyet különösen Szigligetet! illetőleg, Iháros-Berényben (Somogy) Inkey József ur levéltárában feltalálható régi okmányok nyomán állítottam egybe.

1. Szigliget. Még szt. László uralkodása előtt Botond vezér családjáé lévén a szigligeti uradalom, sebből az "utolsó magvaszakadt Botond a szomszéd Raposka falut kiszakasztván, a fehérvárikáptalannak ajándékozta (* A t. közlő ur ez adatára vonatkozólag meg kell jegyeznünk, hogyBotond vezértől származó családról nemtudnak az eddigi ismeretes tört. kútfők. Szerk.*), enneközvegye pedig 1080-ban azon uradalomnak felét Vajvoda de Megyes-nek adván, másik felétvégrendeletileg a benczéknek hagyta. Azonban Megyes vajda ezen barátoktól a nekik hagyottfelerészt vasmegyei jószágáért, Dömölkért megcserélte, melyet ezen szerzet mindeddig is bír.— Az irt 1080-ban, szt. László koronaherczeg korában, Szigliget, Ederics és Vita közötthatározván, a határozásra Edericsnek akkori urát László grófot (comes) és a vitaiközbirtokosokat meghivatta.A tatárfutáskor Szigliget elpusztulván, ismét a benczések birtokába került, kik a várathárom év alatt felépítették, melynek tágas udvara néhány holdra terjed, hol a várőrség könnyengyakoroltathatott. Később a király által kicseréltetvén, Újlakiak lettek annak urai, kiknekmagvaszakadása után 1490 körül szállott a Lengyel családra, melynek egyik tagja a XV-ikszázad közepén Vasmegyében lakván s Újlaki megbízása folytán a hegyesdi grófnak 2000aranyat mint zálogösszeget lefizetvén, Szigligetet birtokába vette, és abban a család az érintettmagvaszakadás után is mind eddig megmaradt, miután nemcsak a szigligeti, hanem az ezzelátellenben, a Balaton túlsó partján fekvő Lengyeltóti terjedelmes uradalmára is, s ebben foglalt,a Balaton partján fekvő fonyódi várra is királyi adományt nyervén, a statutiót is végre hajtatta.Ez ellen ugyan a Báthoriak mint állítólagos közelebbi Újlaki féle vérrokonok ellenmondottak, miazonban siker nélkül elhangzott, miután a Lengyeleket ad recipiendam contradictionis rationem(az igazolás elfogadására), nem idéztették meg. A Lengyelek közül László mint Somogy követejelen volt az 1504-ki rákosi országgyűlésen.Zápolya alatt Török Bálint is mint Szigliget birtokosa szerepelt, propter adhaesionem(öszzetartozás miatt), de annak török rabságra hurczoltatása és az 1552: 20. t. ez. aLengyeleket ismét meghagyta előbbi birtokaikban mindaddig, mig a fonyódi várkapitány MagyarBálint Lengyel Brigittát nőül vévén, sógorait Lengyel Gáspárt és Boldizsárt önhatalmilagazokból "kivetette, a miért ezek részéről a somogymegyei követ által az 1563-ki országgyűlésenbepanaszoltatván, az 55. t. ez. szerint a hatalmas foglaló bepereltetett, a pernek azonban amagnélkül elhalt Magyar Bálint végét nem érte, és igy csak halála után juthattak birtokbasógorai. Á midőn az idéző levelet egy zalavári konventualista (az enyhébb rendszabályokszerint élő minorita ferences) tevékenykedett, néki a fonyódi várban kézbesítette, Magyar Bálinta szegény barátot megtámadván és bántalmazván, a Balaton partján egy csónakba behajtattaés azon csónakot maga rúgta be a sík vizre ezen szavakkal: „Vado bestia pap", és miután aszerencsétlen barát a csónakban evező nélkül hosszasb ideig a hullámok által ide s tovahányatott, és egy kedvező szél által a csónak Fonyód alá visszatereltetett, ekkor amegengesztelődött várkapitány két hajós legényt mellé rendelvén, őt a badacsonyi túlsó partrakiszállittatta, a mint a konventualistának konventjéhez intézett relatiójából (beszámoló) mindezek kitetszenek. Azonban nem ijedt meg a vitéz várkapitány az országgyűléstől és az ez általelrendelt perbefogatástól, mert egy év múlva a trónra jutott Maximilián király neki ezenszavakkal „complacentiam regiam nostrum tibi significamus" köszönetet szavazott azon katonaiérdemeiért, melyeket a szigligeti és fonyódi várakból kirándulásai alkalmával a törökökönkivívott diadalaival arathatott.Szigligetet délről a Balaton , másfelől pedig az ennek lapályát szegdelő egri, tapolczai,billegei és lesenczetomaji folyók által a vár fenállása idejében okozott posványok körözvén, márezeknél fogva is a vár soha be nem vétethetett, mig végre villám által sújtva, elégett éselpusztult, miután azelőtt 1618: 49 és 1622: 3(5 t. ez. szerint az állam költségén reparáltatott.A szigligeti és lengyeltóti, csak fiágra adományozott és birt, a Somlai, Fájszi, Korotnai és Petőcsaládokkal vér és osztályos összeköttetésnél fogva Baranya, Somogy, Zala ésMosonmegyékben 212 falunak és pusztának tulajdonos-birtokosai, a Lengyelek Imrében ésGáspárban a fiágon kihalván, azoknak javaiban leányaik örökösödtek, Imrének Anna KissIgnáczné, Gáspárnak Julianna báró Pásztori Menyhértné és Krisztina báró Puteáni Venczelnémaradván, néhai Annától Terézia, előbb Inkei Antalné, utóbb báró Majthényi Istvánné, ettőlInkey József somogy-csurgói volt követ, Zsigmond Somogynak 1848-ik előtti követe, Lajos ésIphigenia, Majthényi Anna gróf Forgács Antalné származtak. Gáspárnak utódai nevezettJuliánná bányától Imre- tábornok, Krisztinától báró Puteáni József a zala-tapolczai kerület1848-ki követe, Sándornak fia Kálmán tüzér százados. Ha e lap tere megengedné, hosszabbanleirnám Annának valódi nemes, jótékony jellemét, s majd példanélküli vendégszeretetét, kihezsenki vigasz és segítség nélkül nem folyamodhatott, s ki minden tisztjét és cselédjeit nyugdíjjalellátta.

2. Csobáncz. IV. Béla épittette e várat magas meredek hegy tetejére, melynek területe mintegy 10holdra terjed. Kik voltak ennek urai a régi korban, nem kutathattam ki, de a 14-ik századbanmár a Gvulafyakat uralta, kik közül a 17-ik századelőjén egyik, László anyai jószágára Erdélybeköltözvén, Bocskainak ott helytartója volt. Egyik Gyulafynak leányát Tököli, ezét pedig Estorázvevén nőül, igy került ezen vár az Eszterháziak birtokába; de szintén egyik Gyulafynak leányaSaári Samuhoz menvén férjhez, ez is mint egyik örökös lakott a várban. A zalai törvényszéknek1074-ben hozott azon végzését olvastam, melyben a csobánczi vár alkapitánya Boki vagy BakiMárton részére hozott kedvező ítélet végrehajtatni rendeltetik, de ezen okmány a várurát megsem említi, hanem a felperes rangjáról csak azt jegyzi meg „Sacratissimae Majestatis arcisCsobáncz vicecapitaneus." Ezen Bakinak maradékai Csobáncztól egy órányi távolságra fekvőfaluban, Kővágó-Eörsön telepedvén le, most is számosan vannak. Szóbeli hagyomány szerintaz utolsó Gyulafy a kuruczoknak egyik alvezére lévén, Rákóczival Törökországba kibujdosott,ezen verssel: „Jó borii Badacson, jó halu Balaton, Isten hozzád!Csobáncz engem többé nem látsz."Kiutahiában megfordult menekvők egyike beszélte, hogy egy ott lakos Gvüle nevű gazdagbirtokos őt és társait gyakran megvendégelvén, azt monda, hogy a Rákóczival kiköltözködöttGyulafynak utódja. Ha a csobánczi uradalomnak mostani ura, a herczeg levéltára a kutatóknakfeltárul, Csobáncznak múltja körülményesebben fog kiderülni.3. Hegyesd.Egy czukor süveg alakjában felmagasló hegyre szintén IV. Béla alatt oly kisszerű várépíttetett, melynek területe csak 4 öl széles és 8 öl hosszú, alább azonban a hegyoldalbantágasabb térre épitett falak romjai kivehetők. Zsigmond királynak 1433-ban Mantuában keltlevele szerint e vár ura Zechen volt (talán Szécsi vagy Szécsenyi?); e levélben arról értesiti akirály Zechen Mártont, miszerint ezen várat Rozgonyi püspöktől kiváltani és Salgó Miklósnakadni akarja. E szerint tehát Zechen sem volt más, mint usufructuariusa (haszonélvezője) azonvárnak. Birta-e vagy nem Salgó Miklós, erről hallgat az én krónikám. Utóbb ezen vár Sárkánycsalád birtokába jutott, kik közül egyik Zalának alispánya, egyik pedig mint az I(i25: 25 t.cz. iskitetszik, a zalavári várban a fegyvergyárnak felügyelője volt. — I. Ferdinánd uralkodása végénőzen vár a szükséges őrsereg nélkül elhagyatván, és csak egy hajdú által őriztetvén, azt ahagyomány szerint Bajazid török alvezér 200 emberrel csellel foglaltáéi; ugyanis egy,acsobánczi vagy keszi szőlőhegyből azon hajdú számára bort vivő parasztot elfogván, ezáltalmagát és seregét azon éjjel a vár kapujához vezettette, mely a törökök által megijesztettparaszt felszólítására kinyittatván, azok berohantak s a várat elfoglalták, s ezután innét aBalaton vidékére rabló kirándulásokat tettek. — Erről Nádasdi nádor érte értesittetvén, ostromlósereget küldött Hegyesdre gr. •Salm Eginó vezénylete alatt, ki is Gyulafy Chorom és aSzigligetnél emlitett Magyar Bálint alvezéreket maga mellé vévén, azt Sírvárról idevontatott ágyukkal ostromoltatta, és makacs ellenállás után be is vette, mint ezt egykorú krónikáinkleirják, és akkor kerülhetett ezen vár Gyulafynak, mint Hegyesd környéke birtokosának közére.De hogy ezt valaha Nádasdi bírta volna, mint a „Hazánk és a külföld"-ben állittatott, annak sehire, se hamva, akár a megyei, akár a Saári család levéltárában, pedig ezen családból, mintmár Csobáncznál említettem, Saári Samu Gyulafy Eúfrosinát birván nőül, ennek unokái Péterés Mihály szintén mint Hegyesd birtokosai szerepeltek. És ezen időben a varban egy Gyulafyöreg leány lakott jure capillari gyóntató atyjával, egy baráttal együtt, kinek halála után ismétannak fivérei birják. Az utóbbi időben Kovács család is közbirtokos volt Hegyesden; esekvalószínűleg Sárkány családból származnak, kiknek azonban utódjaitól birtokrészeiket részintherczeg Eszterházi mint Gyulafy-féle örökös, részint Saári, Dobosi és Forintos Családbeliekvették meg, de a vár alatt elnyuló kis falunak kizárólagos földesura az urbériség megszűntéigEszterházi volt.

4. Szent-György. Ezen köröskörül szőlőkkel beplántált oldalú hegynek mintegy 100 hold területűtetején szintén IV-ik Béla alatt egy vár épittetett, miről azonban csak szóbeli hagyománytanúskodik. A 17-ik század elején Egyed család kékkúti helységben, Kővágó-Eörsszomszédságában birtokára uj adományt kérvén, a homo regius és Capitularis azt a helyszinénnem statuálhatták, hanem statuálták az oda félórányira fekvő Köveskálla helységből, aztmondván a relatoriában„non potuimus ire ad faciem loci ob metum hostis christiano nominiinfestissimi." E szerint tehát Kékkutat a török , Köveskállát a német bírta, kik között azellenségeskedés s a Balatonvidék lakosainak zaklatásai napirenden lévén, sok nevezetesesemények történtek, melyeket Clio nem jegyzett fel, de e vidékeknek a tatár és török futásbans a belháboruban sokat szenvedett lakosai között sok szóbeli hagyomány kering a múlt időkről.A hegy teteje nyugat-északi részén épített kápolnának romjai most is láthatók, azonban nemmessze egy régi nagyobbszerü épület falainak már csak eltemetett alapkövei látszanak, ésvalószínűleg erre építtettek a vár falai. Szent-György hegy oldalait a Lengyel családból Inkeyésbáró Puteáni mint Hegymagas, herczeg Eszterházi mint Raposka, gróf Eszterházi mint Kisapáti,a veszprémi püspök mint Tapolcza, Hertelendy és Horváth mint Diska földesurai birván, Diskánkívül a három helység határai felnyúlnak a hegytetőre, mely azon földesurak között e f. évbenaz alispáni bíróság előtt támasztott perben kötött egyességnél fogva felosztatott.E várak közül Szigligetet és Csobánczot zalai koszorús költőnk oly kedvességre jutottregéiben megénekelvén, felfohászkodik a várurak dicső korára, és Somló regéjénekprologusában azt visszakivánni látszik; én azonban nem tartok vele, miután azon várurak a várvidékeinek ostorai valának , s egymás ellen háborút viselvén, egymás várait kirabolták és csakaz igazságos Mátyásnak sikerült ezeket féken tartani. Jaj volt azon férjnek s apának, kinek szépneje vagy szép leányai voltak. A szigligeti vár ura a pölöskei várat diskai várkapitánya általmegtámadtatván, kiraboltatta, és miután ezért megpereltetett, de megbízását (missiocommissio) a felperes be nem bizonyíthatta, feloldoztatott. A várkapitány ugyan elmarasztatott,de mint az exequens jelentette, az executiokor várkapitány megszökvén, annak mi értékét semtalálta, és igy ózon nyilván és mindenek szeme láttára történt rablás épen ugy megboszulatlanmaradt, mint Magyar Bálint hatalmas foglalása s törvényes birtokosok kiveretése. Ki nememlékszik i törvénykönyvünket olvassa, miként ragadta l Bakics Péter Révay Fcrencz nejétForgách Zsuzsannát ennek vára ostromlása és bevétele után, és az 1688-ik évi országgyűlés26-ik t. ez. olvasható rendeletére sem adá vissza, hogy több ily hasonló eseményeket elő nesoroljak. Ámde szerepeltek ily hatalmas rabló-lovagok ezen korban Európa majd mindenországában annál inkább, mert pártolá őket azon kor követelménye. Azért festi igy Müller Jánosazon kort:„A nemesség foglalkozása a háború, zűrzavar az ország képe, és nyomoruság alakosok története."

(Mezriczky Péter (1799-1884) jogász a gimnáziumot Sopronban és Pápán végezte, abölcseletet Deák Ferenccel együtt Győrben tanulta. Jurátusként Pesten a Királyi Táblaalkalmazta. Kővágóőrsön közel negyven évig ügyvéd.)(Felhasznált irodalom: Országos Széchenyi Könyvtár Elektronikus Periodika ArchívumAdatbázisa)

Találatok: 3650
Our website is protected by DMC Firewall!