A település története - Harcban a félholddal

Tartalomjegyzék

 

Harcban a félholddal

Szigliget - G. Turco 1560
Szigliget - G. Turco 1560

Bár a pannonhalmi apát többször is tiltakozott a vár átadása miatt, ll. Lajos király 1526-ban megerősítette a Lengyeleket a szigligeti vár birtoklásában. A mohácsi csatavesztés a vár sorsában is újabb fordulatot hozott. Miután a Lengyel család Szapolyai Jánoshoz húzott, l. Ferdinánd hűtlenség címén elkobozta a várúr birtokait és Szigligetet az enyingi Török Bálintnak adományozta. A szigligeti várat azonban Kulcsár István porkoláb nem akarta szépszerével átadni Török Bálint megbízottjának, Martonfalvay Imre deáknak, aki csellel, egy puskalövés nélkül foglalta el a várat. Török Bálint Imre deákot tette a vár kapitányává, aki rövidesen hozzákezdett a „nagy puszta vár” javítgatásához, a tetőzet és a külső várfalak kiegészítéséhez. Építtetett egy új tornyot, több bástyát és pincéket, valamint egy kutat. Martonfalvay Imre építkezései nyomán lényegében kialakult a szigligeti vár 16. századi alaprajza, melyen a későbbi építkezések sem igen változtattak. Ezt az alaprajzot és vár távlati képét G. Turco 1569-ben készített rajzai őrizték meg számunkra. Szigliget vára az 1540-es években visszakerült a Lengyel-család kezére. A kiskorú örökösök gyámja – aki felesége, Lengyel Brigitta révén rokonságban állt a családdal -, Palonai Magyar Bálint, a törökök és magyarok által egyaránt tisztelt végvári vitéz lett Szigliget és Fonyód várak kapitánya, valamint a hozzá tartozó birtokok kezelője. Megélénkültek a török portyázások, és Szigligeten, valamint környékén is egyre több harcara került sor, amelyekben Magyar Bálint legendásan viselkedett. Egyik nap Fonyódon, másik nap Szigligeten, máskor meg Tihany, vagy Veszprém alatt harcolt a török ellen. Leveleiből értesülünk arról, hogy 1558-tól kezdve minden gyakrabban tartózkodott Szigliget várában. Ez év őszén egy portyázó török csapat késő este megtámadta Szigligetet. Magyar Bálint a kis számú védősereg egy részével segítségére sietett a falu népének, de a túlerőben levő törökökkel folytatott küzdelemben csaknem odaveszett. Csak nagy vitézségének, erejének köszönhette, hogy a visszavonulás útját elzáró ellenség vonalát áttörte és visszajutott a várba. A török zaklatása ezután sem szűnt meg, de Magyar Bálint haláláig helytállt velük szemben és megakadályozta, hogy kiterjesszék a hódoltsági terület határát. 1571-ben betegen feküdt Szigliget várában, de mégis visszaverte a törökök egyik támadását. Egy 1573. május 12-én írt leveléből értesülünk Magyar Bálint haláláról. Az előbb említett levélben arról is értesíti Párnás János Nádasdy Ferencet, hogy Bálint úr főlovát feküdte Keresztúrra. Ez a hír is bizonyítja, hogy milyen jeles vitéz volt Magyar Bálint, mert a XVl. századi szokásos szerint, csak a legismertebb nevű hősök főlovát és fegyverzetét szerezték meg az udvar része. Magyar Bálint halála után Szigliget és Fonyód visszakerült a Lengyel család kezére, azonban két év múlva, 1575 nyarán a törökök elfoglalták Fonyódot. Szigliget vára sem lehetett valami jó állapotban, mert Lengyel István részére a királyi kamara 1580-ban ismételten pénzt utal ki várának, Szigligetnek építéséhez. Ez az összeg azonban csak a legszükségesebb javításokhoz lehetett elegendő, mert 1588-ban arra kéri a királyt Lengyel István, hogy cserélje el Szigligetet Rajka birtokért, mert a vár rossz állapota, „hadakozó szerszámok” elégtelensége és a török közelsége miatt erőtlen ő a vár megtartására. Mivel a végvári katonák ritkán kaptak fizetést, kénytelenek voltak saját maguknak biztosítani a megélhetést. Hol a törökre csaptak rá „béke” idején, hol a magyar falvakat sarcolták. Az 1613-ban, majd 1618-ban és 1622-ben elrendelték Szigliget, Keszthely és Csobánc várainak őrséggel való ellátását s a zsold kifizetését, nehogy az elégedetlen katonaság a környéket veszélyeztesse. 1606-ban Lengyel János a várkapitány. Ebben az időben Szigligeten állomásoznak a balatoni sajkások is, mintegy száz gyalogos és huszonöt lovas, valamint Bakáts Sándor naszádos hajóhada. 1630 körül már Lengyel Boldizsár a várkapitány, 12 huszár, 25 gyalogos és 1 tüzér tartozik a vár őrségéhez, akiknek havi 125 forint zsold jár. A Lengyel-család anyagi ereje mindinkább növekedett, birtokai rendeződtek, s ez kapcsolatban állt az általános helyzettel, a török hatalom gyengülésével. Boldizsár idejében a várat erősítették, javították, amint egy, a 17. század dereka táján készített várkép, egy alaprajz és a várkaput egykor díszítő kőcímer bizonyít. Boldizsár után Gáspár lett a várkapitány. Saját költségén hajókat készíttetett, hogy a törökök Balaton felől jövő támadásait is megakadályozhassa. 1647-ben 400-500 embert kért a szigligeti kikötő kimetszésére, hogy a sajkáknak jó útjuk legyen. Zrínyi Miklós, Zala megye akkori főispánja 200 ember kiküldésére utasítást is adott. Szükség is volt ezekre a hajókra, mert a déli parton a török is rendelkezett hadi célokra szolgáló vízi járművekkel. Az egykori levelek szerint sok kárt szenvedett a zalai part a török sajkásoktól, várbeliek, falusiak estek fogságba, a váratlan megrohanások alkalmával. A törököknek Siófoknál volt a „flottabázisa”, 1647-ben ezer emberre való hajója állomásozott ott.

 

DMC Firewall is a Joomla Security extension!