A 890 ÉV TÖRTÉNÉSEI. AZ OKLEVÉL, MINT SZIGLIGET KÖZSÉG „ANYAKÖNYVI KIVONATA”

Kategória: Műemlékek

 

Nem túlzás ez a meghatározás a sokat emlegetett almádi /Monostorapáti/ monostor alapító oklevele kapcsán, ahol először szerepel Szigliget neve az írott forrásokban. Ideje, hogy részletesebben beszéljünk erről a dokumentumról.

A nevezett oklevelet 1121-ben írták, amelyben a király II. István /uralkodott: 1116 – 1131/ az almádi Szűz Mária nevű monostor alapítását megerősíti Atyusz fia, Bánd részére. A kolostor és templom alapításának ideje 1117 volt. Így már egy álló, működő egyházat emeltek bencés apátsággá, nemzetségi és kegyúri monostorrá ebben az oklevélben. Csak sejthetjük, hogy ez a tény egy nagyméretű, gazdag kolostort és templom épületet jelenthetett. A kutatók Ják és Lébény templomaival hasonlítják össze a most föld alatt rejtőző monostort.

Nézzük tovább az oklevél sorsát. Sajnos igazi magyar történet! Az eredeti oklevél két példányban készült, az egyiket a veszprémi püspök őrizte, ám mindkettőnek nyoma veszett. A szöveg továbbélését az 1420. szeptember 18-án kelt átirat őrizte meg. Az oklevél kutatója Szentpéteri Imre bizonyítja, hogy a szöveg szerkezete, mondat- és szó fordulatai, továbbá a helységnevek írásmódjai feltételezik, hogy hiteles és eredeti írásos előzményekre támaszkodott ez utóbbi oklevél. Eredetiben ezt a kutató 1923-ban a Hunyadi grófok levéltárában kézbe foghatta. Az oklevél története 1945-ben teljesedett be, amikor ismeretlen körülmények között elpusztult. Hála az akkori gondos őrzőjének, aki még időben fényképfelvételt készített az oklevélről és ezt kaptuk meg most a Magyar Országos Levéltártól. Bízom benne, hogy ereklyeként, a Polgármesteri Hivatalban, ahol látható, mindenki meg fogja tekinteni.

 



Nézzük a Szigligetről szóló latin nyelvű oklevél részletet Kovács Zsuzsa fordítása alapján:

„Abban a gazdaságban, amelyet Szigligetnek hívnak, a föld a berek a tó és a legelő fele részét, továbbá hat szolga családot három ekével és négycsaládnyi olyan embert, akiknek feladata követ fejteni és meszet készíteni a monostor mindenfajta építkezéséhez, és hetven betöretlen kancát és száz szilaj marhát meg egy malmot…” adott a monostornak az alapító Atyusz nemzetség.

Számos adata ennek a mondatnak igen elgondolkoztató. Ha hetven lovat és száz marhát adtak a monostornak, akkor mennyi maradhatott még? A sokat emlegetett „építőipari szolgáltatás”, ahogy most mondanánk a négy család munkáját: bányászok, kőművesek voltak ők? Milyen érdekes, hogy az a pontos felsorolás, ahol a szántó /föld/ mellett a berek és a tó is szerepel. Nyilván haszontermő terület volt mindkettő. Végül a malom, aminek korai megléte ebből is látható, vajon melyik lehetett? Talán a jelenleg is álló szeszfőzde épülete?

Ami átsugárzik az írásból és érzékelhetjük, az a középkori Magyarország gazdagsága, a szigligeti emberek szorgalma és boldogulása. Lehet ez a mai szigligetiek számára üzenet?

Paál József műemlékvédelmi szakmérnök

Találatok: 1396
DMC Firewall is developed by Dean Marshall Consultancy Ltd