Búcsúzunk

 

Több mint egy hónapja kezdődött cikksorozatunk, ez a 34. írás.
Egyre kevesebb a korlátozás, lassan visszarendeződik életünk. Szigliget nyitja kapuit, újból érkezhetnek vendégek hozzánk.
Bízom benne, hogy ezek az írások az elmúlt, nehéz időszakban egy kis segítséget, reményt nyújtottak a bezártság, a bizonytalanság elviseléséhez. Megerősítettek bennünket abban, hogy egyszer csak vége lesz, és addig is, amíg túl leszünk rajta, forduljunk egy kicsit befelé, tekintsünk kicsit magunkba és szűkebb környezetünk, közösségünk felé. Lássuk meg településünk szépségeit, változásait, pillantsunk be a fejlesztésekbe, nézzük meg, hogy a helyiek hogyan készülnek a járvány végére, a nyári szezonra. Hogyan boldogul az iskola, a szülők, a gyerekek, milyen nehézségekkel, örömökkel találkoznak nap mint nap az itt élők. Hogyan tudunk egymásnak segíteni, Hogyan vészelhetjük át a nehezebb időszakokat. Megismerhettünk új terveket és tervezőket, belepillanthattunk múltunkba, találkozhattunk a jelenben zajló munkálatokkal, láthattuk a jövőbeli elképzeléseket.
Amikor ezt a feladatot kaptam, hogy minden nap jelenjen meg egy cikk a járvány idején, bevallom őszintén kicsit megijedtem. Nem tudtam elképzelni, miről tudok majd írni minden nap, esetleg hónapokon keresztül. De ahogy elkezdtem gyűjteni az anyagokat, nagyon sok segítséget kaptam. Sorban érkeztek a segítők, ki egy ötlettel, ki cikkel, ki fényképpel támogatta munkámat.
Engem ez az időszak arra tanított, hogy megálljak egy kicsit az állandó rohanásban, és magamba nézzek. Átgondoljam, hogy mi a fontos, és mi az, ami kevésbé számít. Észre vegyem, hogy én miben tudok segíteni, és ha kell, én is tudjak segítséget kérni másoktól. A család, és a közösség ereje a legnehezebb időszakon is át tud bennünket segíteni.

Búcsúzóul mindenkinek nyugodt, szép nyarat kívánok!

Fotók: Vértesi Eszter

Szigliget, 2020. május 18. 8:05

Király Nikolett

 

Találatok: 117
DMC Firewall is developed by Dean Marshall Consultancy Ltd