Avasi templomrom

Kategória: qr

46°47'51.56"É
17°26'53.63"K

avasi1

A római kor Szigliget életében kiemelkedő jelentőségű. A korszakot a Krisztus előtt I. századtól a IV. századig datáljuk. A település több pontjáról kerültek elő olyan régészeti leletek, amelyek a római kor emlékeiként maradtak fent. A legtöbb lelet az Avasi templomrom környezetében fordult elő. Valószínűsíthető, hogy az Árpád-kori Mindenszentek templom, vagyis a mai Avasi rom is egy római kori villa alapjaira épült, amit az ebben a korban gyakran alkalmazott halszálkás falazás, az „opus piscatum” bizonyít. 1896-ban Kuzsinszky Bálint az akkori út bevágásában római fal- és va-kolatrészeket fedezett fel. Egy 1948-as feltárás 68 darab bronzpénzt hozott a felszínre (Kozák K. 1988). Szigliget kedvező fekvése, a Fenékpusztáról Aquincumba tartó útvonal melletti elhelyezke-dése segítette a lakosság letelepülését. A római telep maradványai még napjainkban is megfigyelhe-tőek egy-egy tégla vagy cserép formájában. Az előkerült leletek gazdagsága, és a megtalált épület-tömbök jelenléte arra irányította Ádám Iván és Kuzsinszky Bálint történészek figyelmét, hogy való-színűleg ez a terület lehetett Szigliget római településének központja. A felszín alatt talán ma is ren-geteg római kori épületet és sírt találnánk.
Érdemes megemlíteni, hogy a római telepek kiépítését előzetesen megtervezték. A telepek határvo-nalainak, úthálózatának a kitűzését a gromaticusok végezték el. Ahol a terepadottság vízszintes volt, a település fő utcájára merőlegesen tűzték ki a mellékutakat, így sakktáblás elrendezést kaptak. A gromaticusok az irányok kijelölésére különböző műszereket használtak: gromát a keresztirányok kitűzéséhez, gnomont az észak-dél irány megjelöléséhez, stellát a további szögek kiméréséhez. A telepekről lenvászonra készült térképeket is szerkesztettek, amelyhez a mensula praetorianst, azaz a mérőasztalt használták (RAUM F. 1991). A gromaticusok megbecsült tagjai voltak a társadalomnak. A határcsalásokat a római korban különösen megbüntették.

avasi2

A római kort követő népvándorlások elsöpörték Pannonia provinciát. Rövid időre Szigliget is elnép-telenedhetett. A VI. század közepe táján az avarok találnak itt szállást. A „Keszthelykultúra népei” nevén említett népcsoport lakhelyein ezüstből készült, kosaras fülbevalókat, egy díszes tűt, borz gyűrűt, és egy bronz szíjvéget hozott elő a régészek ásója. Később honfoglaló őseink szállták meg ezt a területet. Az Árpád-kor településcentruma a római korból megmaradt alapokra épült fel a Réhelyben. Az első hivatalos említés az 1121-ből származó, az almádi monostor építéséről szóló oklevélben olvasható Szigligetről, az akkori írásmód szerinti Zeghligetről. Az oklevél keltezése megelőzi a környék összes településének első írásos megemlítését. Hozzászámítva azt is, hogy a település már állhatott száz évvel korábban is, joggal mondhatjuk, hogy az államalapításkor már virágzó falu lehetett Szigliget. A dokumentum mészégető és kő kitermelését vállaló négy itt élő családról ír, akik egyben az első írásban említett hazai, építkezéssel kapcsolatos szolgáltatást végző családok. Az ekkori településen már állt a Mindenszentek plébániatemplom, amelyet mi Avasi-templomromként, vagy Puszta-toronyként ismerünk.

avasi3

Így nézhetett ki Szigliget Árpád-kori települése

A templomot az Atyusz nemzetséghez tartozó építőmunkások készíthették csakúgy, mint a Zánkán, Felsőörsön és Egregyen található templomokat is. A négyszögletes alapokon álló, nyolcszögletűvé váló toronyhoz egy délkelet-délnyugat tájolású hajó csatlakozik, és ahhoz kapcsolódik a szentély, a sekrestye és a csontház. Mivel a templom nem keletelt, és a templomhajó illetve a diadalív fala hal-szálkás, római rakású, ezért minden bizonnyal egy itt állott római épület alapjaira építették a temp-lomot (HANGODI L. 2011). A templom belső falain a múlt században néhány freskótöredéket is észre-vettek. A templomrom környezetében még mindig találhatóak feltáratlan sírok is. Említést érdemel, hogy az itt lévő nádasban volt az egykori sajkák kikötője, amit a Réhely (Rév-hely) név is alátámaszt. A Balaton vízszintje ekkoriban magasabban állt, tehát a part jóval közelebb lehetett a településhez. A lakóházak téglalap alaprajzúak voltak. A házaknak nem volt magas felmenő fala, hanem a földbe mélyített gödör képezte az oldalfalat, alja pedig a padlót. A négyzetes lakótérbe lépcsős bejárat vezetett le (KOVALOVSZKI J. 1975). Ezen ismeretek alapján elmondhatjuk, hogy a XII-XIV. szá-zadban nyüzsgő életnek adhatott otthont ez a településrész. Mivel az Árpád-kori falu egy völgyben húzódott, ezért könnyen bevehető célpontnak számított. A vár megépülésével a lakosság viszont a menedéket nyújtó kőfalak közé, vagy azokhoz közel települt át, így a XV. században elnéptelene-dett és pusztulásnak indult a réhelyi település. Erről tanúskodik egy az 1420 években keletkezett határbejárás is. Az egykor itt élt közösség hagyatéka a ma már romos templom, és a körülötte talál-ható sírok.

Avasi rom

Fotó: Németh Tamás, 1957

Térkép      Lista      Google navigáció

Találatok: 213
Our website is protected by DMC Firewall!