Kőzetek

Kategória: qr

Kőzetek

46°47'33.72"É
17°26'30.52"K

Bazalt

kozetek1 

A bazalt magmás, azon belül a kiömlési vulkanikus kőzetek közé tartozik, színe a szürkétől a feke-téig terjed. A bazaltok (nefelinbazalt, trachitbazalt, leucitbazalt) 54%-nál kevesebb SiO2-ot tartal-maznak, típusainak elkülönítése a pontos szilíciumtartalomtól függ.

A bazalt a leggyakoribb kiömléses kőzetfajta. Bázisos, finomszemcsés, sötét színű vulkáni kőzet.

Mivel gyorsan hűl le, sok aprószemcsés kristályt és köztük némi kőzetüveget tartalmaz. A kristályok részben saját alakúak, részben a maradék helyeket töltik ki. Többségük annyira kicsi, hogy még nagyítóval is nehéz meghatározni őket. Keményebb mint az andezit.

Ahogy a szabad levegőre kiömlő láva hűlni kezd, a zsugorodási központok között repedések alakul-nak ki a felszínén. Nagy kiterjedésű, vastag, homogén összetételű, egyenletesen hűlő lávában (ideális körülmények közt) a repedések közel szabályos, főként hat-, illetve ötszögletű sejtekből álló mintázatot hozhatnak létre. A repedések felszínre merőlegesen hatolnak be a fokozatosan megszi-lárduló láva mélyebb rétegeibe. Így alakul ki a megszilárdult kőzet poligon hasábokból álló belső szerkezete.

Geológiai értelemben három földrajzi tájegységen fordul elő nagyobb mennyiségben: A Kisalföldön, a Balaton-felvidéken és Nógrádban. A legismertebbek a balaton-felvidéki bazalthegyek: a Badacsony, a Szent György-hegy, a Csobánc, a Bondoró-hegy, a Hegyestű, a Halyagos-hegy, a Gulács, a Tátika, a Haláp, a Szigliget. A kisalföldiek is nevezetesek: a Somló, a Kis-Somlyó, a Ság, valamint a Sitke és Gérce melletti bazaltkibúvások. A Nógrád-Gömörben található bazalthegyek közül Somoskő és a Bárna község közelében álló Szilvás-kő oszlopos elválású bazaltjai a leg-ismertebbek. (Bárna közelében a Nagykő és a Kiskő is bazalthegy.)

A bazaltot már régóta használják utak burkolására. A macskakő lehet kocka formájú, ha faragják és lehet hatszögletű; ha az ún. bazaltorgonából bontják.

Andezit

kozetek2

Az andezit felszínre kerülő láva kihűlése, megszilárdulása után keletkező kőzet. A semleges (SiO2 tartalma ~56–63%), kiömlési vulkanikus kőzetek közé sorolják, de az 5 km-nél nem mélyeb-ben megrekedő ilyen összetételű kőzet is andezit. E mélység alatt kismélységi, neve dioritporfir, nagymélységi változata a diorit. Ha kora meghaladja a 65 millió évet (paleovulkanit), akkor dioritporfirit a neve. Nagyrészt plagioklászföldpátból és színes ásványokból (biotit, amfibol, piroxének) áll. A fiatal gyűrt hegységekben nagy mennyiségben megtalálható. Nevét az Andok-hegységről kapta. Színe: barnás-szürke, szürke, sötétszürke, fekete.

Riolit

kozetek3

A riolit az egykori vulkánkitörésekkor a felszínre került savanyú magmás kőzet, mely a sűrűn folyó felszínre tört lávából dermedt meg. A magmás kőzetek közül ez tartalmazza a legtöbb szilícium-dioxidot, savanyú, túltelített kőzet. Mindig tartalmaz szabad kvarcot, mivel a magma lehűlésekor a szilícium-túltengés miatt a többi ásványos összetevő kiválása után is marad elegendő a kvarckris-tályok kialakulásához. A riolittá dermedt láva szerkezete a gyors kihűlés miatt üveges maradt, vagyis kristályosodás végbemente nélkül dermedt meg, ami annyit jelent, hogy az atomoknak nem maradt elég idejük a kristály szerkezetbe rendeződéséhez. Előfordulhat porfiros változata is.
A riolit legfontosabb változatai kőzetszövet szerint:

  • Obszidián - a láva gyors kitörésekor keletkezik. Kagylós törésű, ritkán vörös, általában fekete színű természetes üveg, kevés, egy százalék alatti víztartalommal.
  • Szurokkő - félkagylós törésű, az obszidiánnál több kristályos anyagot tartalmaz.
  • Horzsakő - nagyon könnyű, likacsos szerkezetű a belőle hirtelen eltávozott gázok, gőzök miatt.
  • Perlit - az obszidián utólagos vízfelvételével, vagy a láva hirtelen lehűlésével keletkezett vulkáni üveg, a tárolt víztartalom a hő hatására gőzzé alakult, könnyűvé vált. Az anyag szemcsés, térfo-gata a többszörösére növekszedik a felfújódás hatására.

 

Mészkő

kozetek4

A mészkő színe anyagi összetételétől függően nagyon változatos. A magas karbonáttartalmú, tiszta mészkövek fehérek. A szürkés árnyalatot az agyag vagy a szerves anyag okozza. A viszonylag sok szerves anyagot tartalmazó, ún. bitumenes mészkövek jellegzetesen feketék. Az ugyancsak gyakori sárga, vörös, barna színű mészköveket a vas-ion (Fe3+) színezi ilyenre.
A mészkő anyagának eredeti forrása a magmás kőzetek ásványaiból származó kalcium-ion (Ca2+) és a vulkáni működés során a légkörbe kerülő szén-dioxid (CO2). A földtörténeti fejlődés során az anyag egyre nagyobb hányada származott a régebbi karbonátos kőzetek lepusztulásából. A vízben oldott kalcium-hidrogénkarbonátot a folyók szállítják a tengerekbe. Egyes elképzelések szerint a földtörténet korai időszakaiban a karbonátok közvetlenül, vegyi úton is kicsapódhattak a tengervíz-ből, jelenleg azonban a tengervíz megnövekedett magnéziumtartalma miatt csak a trópu-si tengerek erősen besűrűsödő vizéből válik ki egy kevés aragonit. A másik elképzelés szerint a tengervízben oldott kalcium-karbonát túlnyomó részét már az ősi időkben is döntően az élőlények vá-lasztották ki, mégpedig kétféle módon:

  • egyes növények (például a zöld algák) a számukra szükséges szén-dioxidot (CO2) a vízből vonják ki, és ezzel kicsapják a kalcium-karbonátot;
  • számos tengeri állat (például az egysejtűek, csigák, kagylók, tengerisünök és -liliomok, korallok) szilárd mészvázat épít magának. Különösen a sekély, jól átvilágított tengervízben hatalmas rend-szereket alkotó zátonyépítő fajok (a jelenkorban ezek a korallok) szerepe jelentős. A hullámverés és a zátonyon élő állatok (fúrókagylók, rákok stb.) pusztító hatása fölaprózza a zátony kőzet-anyagát, amit a hullámverés és az áramló tengervíz részben a mélyebb tengerbe, részben a zátony és a part közötti lagúnába szállít. Az iszapfaló állatok alaposan átdolgozzák a lerakódott törmelé-ket, mésziszapot, ezért az eredeti vázmaradványok sokszor teljesen megsemmisülnek. A folytonos üledékfelhalmozódás miatt egyre mélyebbre kerülő mésziszap fokozatosan mészkővé ce-mentálódik. A lerakódó meszes üledékek vastagsága elérheti a több száz, sőt, a több ezer métert.

 

Lösz

kozetek5 

A lösz durva kőzetlisztből álló, meszes, rétegzetlen, meredek falakban megálló, állékony, fakósárga üledék. Gyakoriak benne a mészkonkréciók (löszbabák) és apró szárazföldi csigák vázai, az úgynevezett lösz-csigák (Helix hispida, Helix arbustorum, Succinea oblonga, Puppa muscorum), valamint a legutóbbi jégkorszak emlőseinek maradványai (példá-ul mammut, orrszarvú, bölény vagy szarvas). Szemcséi: 0,01–0,05 mm átmérőjűek. A Kárpát-medencében 4–20, esetenként 40–60 m vastag réteget alkot. Nedvesség és terhelés hatására roska-dásra hajlamos, laza, törmelékes üledék.
Régebben a lösz képződését úgy magyarázták, nevezetesen Louis Agassiz és Charles Lyell elmélete alapján, hogy a talaj valójában gleccserek által összehordott finom iszap. Ma Ferdinand von Richthofen elmélete a legáltalánosabb, mely szerint a lösz az atmoszferiliák, nevezetesen a szél és a csapadék, valamint ezek mellett a növényzet működésének együttes eredménye, vagyis hulló por-ból keletkezett többnyire a pleisztocén kori jégtakaró déli szegélyén elhelyezkedő ún. periglaciális övben, hideg füves sztyeppén.
A por a hideg sztyeppékről felkapott és bukószelek által elszállított, majd lerakott törmelék.

Térkép      Lista      Google navigáció

Találatok: 610
DMC Firewall is a Joomla Security extension!