A Szigligeti Táj- és Településvédő Kör idén is, mint bő 30 éve minden ősszel kiadja a “Szigligetért” emlékérmet. A díj Józsa Bálint Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása.
Alapszabályunk szerint ezt az elismerést az a személy kaphatja, aki munkaköri kötelességén túl kimagaslóan sokat tett Szigligetért az élet bármely (pl: sport, kultúra, tudomány, közösségi élet stb…) területén.
Tavaly a COVID miatt elmaradt a díjátadó, ezért idén két személyt ünnepelhettünk.
Simon Endre kitüntetésével régi adósságát orvosolja a Kör. Bandi bácsi fiatal emberként nősült Szigligetre. A Sportkörben rögtön megtalálta a helyét. Kezdetben a focicsapatban való helytállásával hívta fel magára a figyelmet, majd az egyesület vezetőségében is több évtizeden keresztül szolgálta a helyi sportéletet – néha akár egy-egy vasárnapi családi ebéd rovására is. Remek diplomáciai érzékének köszönhetően jó kapcsolatot alakított ki hajdani országos hírű sport vezetőkkel, többek között Csanády Árpáddal és Mezey Györggyel. Ennek kapcsán minőségi felszereléshez juthatott a csapat. A focipálya építés, karbantartás, felújítás nagyrészt társadalmi munkában készült, csak úgy mint az öltöző. Ezen munkákból Bandi bácsi is jócskán kivette részét. Nem fukarkodott szaktudásával, vízvezeték szerelőként dolgozott. Bárhová is hívták, mindig kész volt, hogy segítsen, hol az óvodában, hol az iskolában akadt sürgősen megoldandó probléma.
Itt Szigligeten régen pezsgett a közösségi élet, amelynek egyik szervezője Bandi bácsi volt. Minden évben több bált is rendeztek a faluban, többek között a Sportkör is.
Bandi bácsi ma már csendesen, visszahúzódva tölti napjait. Jó egészséget, szép éveket kívánunk.

Másik díjazottunk Balassa Balázs. Ki ne ismerné őt, aki 4 cikluson át volt Szigliget első embere. Ezalatt lett többek között felújított várunk, színvonalas strandunk, útjaink és járdáink.
Azt a bizalmat azonban, hogy fiatalon polgármesternek választották, ki is kellett érdemelni. Nyugodt szívvel állítható, hogy nem volt olyan társadalmi munka, közösségi program, amiben ne vett volna részt. Valószínűleg nem lesz teljes a felsorolás, de az biztos, hogy motorja volt a Sportkörnek játékosként, majd elnökként és edzőként is. A Bozsik program éveken keresztül az ő irányítása alatt zajlott. Az ifjúsági klubot is hosszabb ideig nagy lelkesedéssel szervezte. Az Egyházközösségben képviselőtestületi tag volt.
A polgármesteri évek alatt nem méricskélte a munkaidejét, ritkán ért az véget délután 4-kor. Szabad szombat, vasárnap sem sűrűn adódott. Egy ilyen vegyes összetételű településen, ahol nyaranta többszörösére duzzad a lakosság, - mondhatjuk - egy percre sem áll meg az élet. Mindenütt ott volt, mindenről tudott, ha kiesett egy dolgozó bárhol, beállt helyette. Szigliget gondos gazdájaként arra is volt figyelme, hogy a településen szervezett programoknak szíves vendéglátója legyen. A sport iránti elkötelezettségét jól mutatja, hogy pl. jégpálya volt a strandon több télen keresztül, amit, - ha úgy adódott – maga takarított le – akár éjjel. Sok gyerek tanulhatott meg itt korcsolyázni ebben az időben. A sportnál maradva, közismert, hogy rendszeresen tagja a Szigligetet képviselő csapatnak. Polgármestersége idején tehát nem csupán a pozíció megkívánta munkát látta el. Továbbra is a közösségi élet bármely területén, minden társadalmi munkában aktívan részt vett, legyen az akár éppen szemétszedés. Elmondható, hogy egész eddigi életében igazi közösségi emberként, lokálpatriótaként tevékenykedett.
A Kör elnöksége nevében megköszönöm ezt a sokirányú, önzetlen munkát.
A díjátadó elnökségi ülésen a kitüntetetteket Németh Sára és Somogyvári Hanna verssel, énekkel köszöntötte, Hosszú Irma néni pedig az ünnepeltekkel kapcsolatos régi, kedves emlékeiből elevenített fel.

Demeter Éva
a Szigligeti Táj- és Településvédő Kör