A szigligeti vár lakói

Az 1555-ik évben a nádorispán Magyar Bálintot Kanizsa várába rendelte. Egyszerre tehát több végháznak a gondja is rászakadt. S míg őkigyelme Kanizsán forgolódott, az alatt a ravasz Naszuf bég Fonyódra ütött s Magyar Bálint uram asztagjait és szembeli gabonáját mind elragadta. Elkeseredésében mit tehetett egyebet, ő is neki rúgá magát a töröknek.
Mint kanizsai főkapitány úgy a behódolt, mint a hódolatlan falvaktól megkívánta az adót és az ingyenmunkát. Czetenye falu lakóinak például azt írta, hogy ha be nem jönnek, „az ti magatok kapufáján, fölakasztunk benneteket.”
Ez évben a törökök még más kellemetlenséget is okoztak neki. A pesti Ibráliom bég bajviadalra hívta őt. Bár Magyar Bálint a kihívót nem ismerte, a bajt mégis fölvette. Azonnal írt tehát a nádorispánnak s engedelmet kért a viadalra. Magyar Bálint erre újra és újra könyörgött, engedné meg a viadalt, „Nincs mit tennem – írja 1555. április 4-én -, ím látja nagyságod az török leveléből, most is mit ír nekem. Azért könyörgök nagyságodnak, mint kegyelmes uramnak, engedje meg a nagyságod, mert félek rajta, hogy olyan levelet kezd írni reám, kibe meg fog rutéjtani. Minthogy pedig gyermekségemtől fogva mind körülök nevelkedtem föl és tisztességemet ifjúságomtól ez koraiglan megoltalmaztam, bánnám, ha immár ilyen koromba most esnék rajtam ezféle gyalázat.
A nádorispánon kívül Zichy Istvánnak is írt a viadal dolgában s őt is közvetítésre kérte. „Kérem kegyelmedet - mint bízott uramat az én örökkévaló szolgálatomért, hogy te kegyelmed ne hagyjon e mostani szükségembe. Te kegyelmed legyen itt mind az uraimmal egyetemben; mert im ért kegyelmed az ő leveléből (t. i. a török vitézéből), hogy ő készen jő reám, és ne mondják, hogy engemet pusztán talál; mert inkább akarnám holtomat, hogy nem éltemet, ha készen nem találna, s ott szidalmazna engemet. Ha ifjúságomban olyan vétket nem vallottam, bánom, hogy vénségemkor vétket vallanám.”
S íme a végbeli vitézi szellem megnyilatkozása! Inkább akarja a halált, mint a megszégyenítését. Kér, könyörög, minden követ megmozdít, hogy ellenségével bajt vívhasson. Tüzes ifjútól ezt nem csodáljuk, de Magyar Bálint már vénember volt s mégis inkább akarja a halált, mint a törökök előtt vitézi tisztessége kisebbítését.
Zichy csakugyan írt a viadal ügyében Nádasdynak. „Lássa kegyelmed – úgymond – ha engedheti-e; mert nagy nyomorúságnak tartja Bálint, ha nem víhat.”
A török bég nagyon jól tudta, hogy Magyar Bálintnak nincs engedélye a viadalra. Ezért mindig kérkedőbb hangon bosszantgatta Bálint uramat. „Ne tartsa őt – úgymond – mint a leányt, jegybe, hanem mint két atyafi vívjanak meg egymással.”
Magyar Bálint elunván a sok irka-firkát, elhatározta, hogy megvív a törökkel, még ha Nádasdy megharagszik is reá. Hamarosan meg is egyezett a törökkel a hely és az idő dolgában. Aztán Zichytől s másoktól jó szerrel való lovagokat kért, akik őt a viadalra kísérjék. A babócsai mezőn kellett volna a viadalnak végbemennie. De bizony a bég nem jelent meg, megtörtént-e később másutt a viadal, nem tudjuk. Csak annyi bizonyos, hogy Magyar Bálintnak egy mákszemnyi baja sem történt. Vidáman harcolt tovább is. Az 1556. évben részt vett a Babócsa mellett vívott győzelmes csatában, mely alkalommal Istvánffy szerint ő vezette a nádornak ezer lovagját és ezer gyalogosát. Aztán ugyanezen évben Nádasdy Kristóffal, Enyingi Török Ferenccel éjjel megszáguldotta Korokna alját. Itt is és egyebütt is oly derekasan forgatta a szablyáját, katonai tudásának oly sok jelét adta, hogy híre az osztrák udvarig elszállt. A király aztán a legfontosabb végháznak, Szigetvárnak a főkapitányságát ajánlotta föl neki. Magyar Bálint e tisztet szívesen vállalta volna, de a nádorispán semmi módon nem volt rávehető, hogy őt szolgálatából elbocsássa. Később a király Somogy megye védelmét szerette volna Magyar Bálintra bízni, kétszáz huszárt és kétszáz hajdút rendelt alája s jó fizetést ígért neki. A nádorispán szeretettel teljes kérésére azonban ezt a kitüntetést is visszautasította. Megmaradt továbbra is Nádasdy Tamás szolgálatában. A hűségnek és a ragaszkodásnak ez igazán megható jele! Mert hiszen a nagyobb tisztet, a nagyobb fizetést hagyta ott azért, hogy továbbra is a törököktől körülfogott apróbb végházakat védje, ahol előtte a tűz, mögötte a víz és körülötte mind ellenség állott. „Csak én magam vagyok köztük – írja Magyar Bálint – mint az ördög a sombókon!”
Megmaradván régi tisztében, folytatta a törökűzést, a leshányást és a száguldozást. Aztán évről-évre tudósítja Nádasdyt, milyen sokféle vagyon vigyázása s milyen nyeresége volt itt vagy amott. A sok kártétek természetesen a töröknek nem igazán volt ínyére. A szomszéd bégek igyekeztek is a kölcsönt visszaadni. Az 1558. év őszén például Szigliget falut támadták meg éjjel. ”Én magam ott voltam – jelenti a nádornak - az szegényeknek szolgálatjára. Az várból kiszakítottak vala. Nem hittem én magam is, hogy nagyságodnak többé szolgáljak, de az úristen kegyelmes lőn!”
Ugyanez évben Mehmed bég Fonyód ellen intézett éjjeli támadást. A palánkban lévő „kutyákat (viskókat) meggyújtatta, aztán hajnalig a várat ostromolta. Magyar Bálint akkor csak huszonötöd magával volt hon, de emberül tartá magát, sőt ki is jött a várból s kilenc fejet vett s több elevent fogott. Az asztagjait azonban ezúttal is elégették a törökök. „Bizony - jelenti Magyar Bálint – soha a villasütésre jobban nem vöttek, de ami kevesen voltunk a szegény keresztény hit mellett örömest harcoltunk.”
Az 1559. évben (január 11-én) a koppányi bég minden hadával ismét Fonyód ellen indult. Magyar Bálint azonban ezúttal is helytállt s a törökök mindössze csak a szénáját égették el.” A törökök a nyereségből – írja ő maga – igen gazdag kótyavetyét nem igen hányhatnak.”